Ugrás a fő tartalomra

Mikulás és gyerekszáj

Nekem is hozott valamit a Mikulás:-)


És benne 4 db csokoládé. Hozzá se merek nyúlni:-)

Mégiscsak szeretnek...



A történet pedig már megint Bendéről szól. Nem, mintha a többieknek nem lennének aranyköpéseik, de Bende sokkal szókimondóbb, érzékenyebb náluk és hatalmas szíve van.
Szóval a történet nem mai, néhányan már ismerhetitek. De számomra annyira kedves, hogy nem lehet elégszer olvasni:-)

Bende két(!) napja volt iskolás, amikor ezt a rajzot hozta haza.

Anya: Ez te vagy és a Zsombor?
Bende: Neeem, nem látod, hogy az egyik lááány!!!
Anya: Nem látom! Honnan látnám, nem rajzoltál rá szoknyát!
Bende: De hát fiú a fiúba nem lehet szerelmes, anyaaa!
Anya: De nem látszik a képen, hogy ők szerelmesek!
Bende: Hát nem látod a szemükben?!?!

(Nem tudom, mennyire kivehető, de a szemük helyén szivecskék vannak:-D)

Aztán a párbeszéd eképpen folytatódik, némi nevetés és könnycsorgatás után:
Anya: És ki ez a kislány?
Bende: A padtársam.
Anya: És hogy hívják?
Bende: Azt nem tudom...

Mára már kiderült, hogy Katókának hívják. De másik szerelme is van, Gréta. Időnként képbe kerül egy-egy harmadik is, de ez a két kislány örök:-) Persze időnként felmerül a probléma, hogy melyiket is vegye feleségül...

Megjegyzések

  1. Ez a Bende de édes lehet!
    Az ajándékról csak ennyit: Mert megérdemled! :o))

    VálaszTörlés
  2. Tüneményes!:)
    Nagyon irigylésreméltó ajándékot kaptál!!!Szuper a doboza!:)
    /egy doboz és egyébmániás barátnőd.../

    VálaszTörlés
  3. Zaza! :-)))

    mammka! Ha tudnád az árát!:-/

    VálaszTörlés
  4. Szia Julcsi, már egy ideje zugolvasód vagyok, nagyon jó visszatérni ide! Örülök, hogy benéztél hozzám, szeretettel látlak máskor is! Köszönöm a kedves szavakat!:)

    VálaszTörlés
  5. ez a gyerekszáj-rovat nagy ötlet,azt hiszem lopok,én is fogok írni ilyeneket - ha nem baj.
    Meggyógyultunk,várunk titeket!

    VálaszTörlés
  6. De édes ez a legényke. Hát nem láttad a szemein? anyauka? :-)))
    Olyan drága!

    VálaszTörlés
  7. Örülök, hogy leírtad, annak idején, amikor olvastam, annyira tetszett, hogy vissza akartam keresni a képet, de nem találtam.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…