Ugrás a fő tartalomra

Dac



Csak azért sem alszom el:)

...

Kiegészítés, kicsivel később: a kiságy oldalához volt így odatapadva és édesdeden aludt:) /Amikor mutattam a családnak a képeket, nekik nem volt egyértelmű. Gondoltam hátha mások sem tudják kisilabizálni:)/

Megjegyzések

  1. Megenni valoan gyonyoru...:-)

    VálaszTörlés
  2. Remek kép így hétvégére, megmosolyogtatja még a szívet is:))

    VálaszTörlés
  3. Ez csúcs! Nagyon-nagyon drága :-)!

    VálaszTörlés
  4. Jaj de aranyos kis pofija van. Az én legnagyobbam az etetőszékben tudott így elaludni.

    VálaszTörlés
  5. És mégiscsak.... elfáradt. Nagyon aranyos, jó, hogy megörökítetted... :o))

    VálaszTörlés
  6. Én sem tudom kibogózni,így olyannak látom,mintha beszorult volna,DE mégsem,hiszen édesdeden alszik.:)

    VálaszTörlés
  7. Ez most egyértelmű volt :-) Nagyon kis édes! Mindíg is csodáltam, hogy a picik bármilyen pózban el tudnak aludni, ha végre...

    VálaszTörlés
  8. De édes! Jól látom, hogy nálatok is rágja valaki az ágy szélét?

    VálaszTörlés
  9. Ugye, milyen kis tündér? Gondoltam, hogy tetszeni fog nektek:)

    KicsiKató! Ezért már érdemes volt megmutatn:) A kicsi szíves sütikért pedig bármikor szívesen megyünk;)

    Bea! Bizony! De ez egyedül az ő eredménye, másik két gyermeket már kiszolgált ez az ágy:)

    Katbo! :) Az is ismerős:) Bende tudott ilyeneket:)

    VálaszTörlés
  10. Nekünk is rágták a gyereke, a mi szép új ágyunkat is. :)Sőt! A múltkor a 16 éves lányomra szóltam rá, hogy ugyan már, ne kezdje újra. :)De látom már, hogy ez nem csak az én gyerekeimnek vonzó.

    VálaszTörlés
  11. Aranyos!!! Az én lányom anno a szekrénybe bújt, ott duzzogott és ott is aludt el egy ilyen mutatvány közben...

    VálaszTörlés
  12. Bea! Koptatják a fogukat, mint a papagájok a csőrüket:)

    Edit! Édes, szinte látom magam előtt:)

    VálaszTörlés
  13. Ez valami tündéri. egy darabig én is néztem, hogy miként is van ez itt? de aztán egyértelmű lett. hihetetlen milyen pózokban képesek elaludni:-))

    VálaszTörlés
  14. Hát ez tündéri.
    Amikor anyukám kapott egy kiscicát x éve, akkor nézegettük őt, játszott a cipőm fűzőjével. Nagy vehemenciával, aztán egyszer csak puff, mint egy zsák eldőlt és durmolt... :-)

    VálaszTörlés
  15. most látom csak ,hogy többünkből is a tündéri jelzőt váltotta ki... nem véletlenül.. nem volt időm elolvasni a többiek bejegyzését...

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…