Ugrás a fő tartalomra

Hímzés

Hogy borzoljam a kedélyeket, még egy kis keresztszemest is hímeztem:-)
Még jóval karácsony előtt elkezdtem, de az ünnepi készülődés miatt abbahagytam, tegnap csak befejezetem. Nem nagy az egész, kb. 5 cm és fogalmam sincs mit fogok kezdeni vele, egyszerűen csak jól esett.
(A horgoláshoz lenne igazából most kedvem, csak nincs megfelelő mennyiségű fonalam. Ráadásul nem emlékszem, hol vettem ezt a gyönyörű halványsárgát, amiből csak az az egy gomolyag van.)

Megjegyzések

  1. Ugye ez csak vicc?Hogyan lehet hibát keresni valamiben,amit nem látunk,hogy milyennek kell lennie?!

    Egyébként baloldalon van egy + kereszt(?),ha szimetrikusnak kellene lenni,de ha így akartad ...

    VálaszTörlés
  2. Ez is egy nagyszerű ötlet,ilyet játszani,már rég én is osztogathanám a nyereményeket.

    VálaszTörlés
  3. Nyertél!
    Ha kéred, a tiéd! Ha nem, megtartom, nem szeretném tovább szaporítni a tieidet.

    VálaszTörlés
  4. Bocsánat mindenkitől!
    A játékot visszavontam!
    Martimez ráébresztett, hogy hibás ajándékot osztogatni ostobaság!

    VálaszTörlés
  5. Ó te jó ég !!!,már megint félreértésre adok okot!Nekem igen is kell,nem is nyertem még soha,csak az a bajom,ha nekem ez eszembe jut hamarabb, csinálhatok ilyesmit,Itt a hansúly azon lenne ,hogy én miket rontok el (mennyit keresgélhetnétek)...sőt nálad sem ez a lényeg,hanem ,hogy meg kell keresni.de már mindent kitaláltok előttem, így most már márciusig várok.Csak megsúgom,tegnap arra gondoltam ,térdig gázolok a félkész crazykben,mi lenne ha licitálnátok rá...na ehhez mit szólsz?...és nektek kellene befejezni!Ez aztán az ördögi!

    VálaszTörlés
  6. Julcsi! Nekem épp van egy csomó felesleges horgoló-cérnám. Szeretném elküldeni neked, ha elfogadod. :o) Sajnos én nem tudok horgolni...
    A címed a régi?

    VálaszTörlés
  7. Martimez! :-)

    Abile! Én cérnával még sohasem horogoltam (bár próbálkoztam vele...). Szerintem várjunk még, hátha jelentkezik érte valaki a csere-bere blogon, aki arra érdemesebb.

    VálaszTörlés
  8. Ahogy gondolod, de nagyon szívesen Neked ajándékozom! Ha meggondoltad magad, szólj :o)

    VálaszTörlés
  9. Ha még nem szédültél el én is várlak ::))

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…