Ugrás a fő tartalomra

Újévi ajándékom

Szívem szerint mindenkinek küldenék ajándékot, különösen azoknak, akik még sosem nyertek és azoknak, akiket a bejegyzéseik alapján fedeztem fel és azoknak, akiket már régóta ismerek és azoknak, akik már nyertek máshol is:-)

Ám csak egy nevet húztunk ki, viszont egy igazi kalapból:-)


Levente és Kristóf (egy barát a sok közül, és épp Wildlife-ot játszanak) vállalta ezt a nemes feladatot. A kép az izgalom hevében szellemképes lett és ugye ez a pillanat egyszeri és megismételhetetlen:-)


És a nyertes...


nem más, mint Méhike!!!:-)))


Köszönöm, hogy velem játszottál! Az ajándékaid között már biztosan lesz egy saját tervezésű tarisznya, amilyet Kicsoda is kapott. Kérlek írd meg a címedet és a kedvenc színedet!

És mindenkinek köszönöm, hogy velem játszott! A "vesztesek" ne csüggedjenek, nemsokára keresek okot valamilyen újabb játékra:-) Mondjuk január 2. jó lesz?:-)))))

Megjegyzések

  1. Nagyon jó, nagyon jó! Gratulálok a nyertesnek!

    VálaszTörlés
  2. Jóóóó:) Én is gratulálok és köszönjük a játékot:)

    BÚÉK:)

    VálaszTörlés
  3. Ez nem ér!Én nem is vettem észre ezt a "játszást"!Tessék feltűnőbben elhúzni a mézesmadzagotí!

    VálaszTörlés
  4. Ó, azt hiszem lemaradtam, pedig megígértetted velem, hogy játszom. Csak oktondi pocok voltam, és nem találtam meg, hol kell jelentkezni. Bocs! És boldog új évet!

    VálaszTörlés
  5. Látom, igaz a mondás, miszerint játszani jó:-)

    Martimez, Anyahajó! Semmi vész, mint írtam, nemsokára kitalálok egy újabb okot a játékra:-)

    VálaszTörlés
  6. Írok majd Kelenföldről is,jó?

    VálaszTörlés
  7. Méhikének gratulálok! Julcsi,nektek pedig szép, egészséges, boldog új évet kívánok!

    VálaszTörlés
  8. Julcsi nem mondod !pont az ?
    Az a helyzet hogy én nem tudok abba a kis izébe irni ott a másikban.
    Beszélhetünk róla mailban is.
    Azt tudnod kell hogy sok apró kütyü van rajta, nem kifejezetten pici gyerekeknek ajánlott.
    A szófogadó nagyobbacska már tud vele játszani.
    Beszéljük meg.

    VálaszTörlés
  9. Éljen-éljen, nyertem :-)))ű
    Bocsika, hogy csak most reagálok rá, de elég nehezen érem utol magam.
    Nem mindenki blogjában jártam még az idén, mivel most anglia 1 kicsit jobban érdekel:-))))) elnézést érte

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…