Ugrás a fő tartalomra

Segítség!

Kedvet kaptam a horgoláshoz (is) és mivel Vercsi aludt egész délután, ki is próbáltam egy mintát. Hogy mi lesz belőle, még nem árulnám el, hátha ebből is soha be nem fejezett munka lesz:-)



A bajom az, hogy "lyukak" vannak benne: ahová a 9 db kétráhajtásos pálcát kell beöltenem, ott nagyon meglazul a szem.



A kérdésem az, kedves horgolni tudó blogtársaim, hogy mit lehet ezzel csinálni? A fonal neve YarnArt/Begonia, 3,5-es tűvel kellene horgolnom, de csak 3 mm-es van itthon. Ez lehet a baj? Vagy túl lazán horgolok?

Egyébként pávatollas minta, A horgolás bibliája című könyvből.

Megjegyzések

  1. Mi??? Te még horgolni is tudsz. Ne idegesíts... :o)

    VálaszTörlés
  2. Nagyon,de nagyon ügyes vagy!!!!

    VálaszTörlés
  3. Én bizony nem tudok horgolni, esetleg csak horkolni (bár állítólag még azt sem tudok), ezért kicsit irigykedve, és nagyon szájtátva nézem!

    VálaszTörlés
  4. Julcsi próbálj a kézimunkás topicon
    tanácsot kérni, mindenki nagyon érti ezt ott.

    VálaszTörlés
  5. Julcsy, újabb játék - ezúttal filmes - a blogomban!

    (Szent irigység... Nem bánnám, ha már ott tartanék horgolás-ügyben, hogy ilyen mintákban lazuljanak a szemeim... Nagyon ügyes vagy!!!)

    VálaszTörlés
  6. Elvileg ha vékenyabb tűvel csinálod, mint ajánlják, akkor kevésbé lazul ki a szem, szóval a tű jó. Próbálhatnád kicsit szorosabban lehurkolni, illetve nem tudom, jól látom-e: a szemnek csak az egyik felébe öltesz vissza? Néha az is segít, ha az első és a hátsó részbe együtt öltesz.
    Amúgy nagyon csinos a minta! Kitartást és remélem, valamit segítettem.

    VálaszTörlés
  7. Én sajnos segíteni nem tudok, viszont egy könyves-kérdésem van feléd a blogomban :-))

    VálaszTörlés
  8. Az alapokat megtanultam az én drága nagymamámtól, a többit magamtól tanultam.

    Kicsikató! Ez a könyv, amit említettem nagyon jó a tanuláshoz is.

    Anyahajó! Köszönöm, segítettél, kipróbálom így. Tegnap este lebontottam az egészet és egy új mintát kezdtem szorosabb horgolással:-)

    Zsukka, Kicsikató! Megyek, nézem:-)

    VálaszTörlés
  9. Én is azt mondanám mint anyahajó, ha a szem két egymás mögötti részébe öltesz nem lesz olyan laza. Szép ez a páva minta.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…