Ugrás a fő tartalomra

Vacsorára

...készült.


Bea receptje alapján. Egyszerű és elronthatatlan.
Köszönöm Bea és Kicsoda! /Ő hívta fel erre a blogra a figyelmemet./

A vasárnapi ebéd készítésénél is volt egy kis segítségem:)

Megjegyzések

  1. Szia!

    Örülök, hogy sikere lett a kiflinek!
    Igazából nem én találtam ki a receptet, valamikor e-mailben kaptam, de már nem tudom mikor, mert sokáig nem csináltam meg sajnos!

    Most rohanok, de később körülnézek nálad, ez a kis picurka nagyon édes a képen!
    Az ülve-alvós kép ismerős, 1x nálunk is volt ilyen! :)

    VálaszTörlés
  2. Na, még szép, hogy már most ismerkedni kell a főzéssel és természetesen csak elegánsan, mint a Barátok köztben...

    VálaszTörlés
  3. Jó a gyerek a háznál! Neked már annyi van, hogy mindig van kéznél segítség :-)))

    VálaszTörlés
  4. BodzaBea! Várlak szeretettel!

    Bruercsi!... Gondolkodom, de ezt a hasonlatodat most nem értem:(

    Tigrislilijom! A fiúk már nem szívesen segítenek:( Pedig régen... hajaj!

    VálaszTörlés
  5. Annyira édes! Jól látom a szája körül, hogy kóstolni is segített?? :o))

    VálaszTörlés
  6. Tündéri a lányka!!!!!:)
    Hú,de finomak lehetnek ezek a kiflik!!!!Megyek hozzátok gyereknek!:))

    VálaszTörlés
  7. Köszi Julcsi! Mindenképp kipróbálom! :-)

    VálaszTörlés
  8. Húúúú!...a régi szép idők!!...szeretek hozzád "járni", ilyenkor mindig nosztalgiázom egy cseppet!!...nagyon ügyes a lányka!! és hát a sütést időben kell elkezdeni!! :P :DDD

    VálaszTörlés
  9. Nagyon édes a szakácsnőd! (Levim ilyekor azt szokta mondani: "Ma én vagyok a szakácsnő") A kiflikről meg ne is szóljak.. nagyon guszták! Jó étvágyat hozzá!

    VálaszTörlés
  10. Úgy értem, hogy a pici lány elegánsan ül és nyaklánc is a nyakában, mint egy igazi kishölgy, miközben csuklóig kotor a kajában. :)A Barátok köztben vannak így, még felmosni is körömcipőben mosnak fel!:) Na jó, azért futni joggingban mennek. Ugye, nem gondoltál rosszra? Az olyan távol áll tőlem, mint...nagyon távol!!!! :))

    VálaszTörlés
  11. Ja, vagy úgy! A nyaklánc éjjel-nappal rajta van: borostyán nyaklánc, fogzásra jó. Állítólag....:)
    Sosem feltételezném rólad a bántó szándékot!!!!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…