Ugrás a fő tartalomra

Valami készül


Elkezdtem a horgolást.
Nem abból a halványsárga fonalból, amit már mutattam, hanem ebből a gyönyörű orgonalilából. Szinte érzem az orgona illatát, miközben dolgozom:)



Hogy kevés lesz a fonal, abban már most biztos vagyok.

Megjegyzések

  1. micsoda szep texturaja van. en nem vagyok egy lila orult...sot, de ez valami alomszep!

    VálaszTörlés
  2. És ez mi lesz? :)
    A horgolás eddig még úgy elkerült engem, mint az űrrepülés, de azért remélem egyszer csak megérint ez is...

    VálaszTörlés
  3. :) én is biztos voltam benne a múltkor, hogy kevés lesz, aztán mégse :)

    VálaszTörlés
  4. Sajna horgolni én sem tudok, de egyszer szeretném majd megtanulni... Nagyon jól néz ki már most is.

    VálaszTörlés
  5. Mi készül itt kérem? Én imádok horgolni, gyorsan készül.Ha Te is elég gyors vagy, lehet, hogy elég lesz:)) ( ez csak vicc akart lenni)

    VálaszTörlés
  6. És most ezt meg honnan tudod? Tudtad eddig is vagy tudtad, de most került felszínre vagy most tanultad, de akkor meg kitől vagy ezt is magadtól?..... Na, ez már nem érthető, ezért többet nem kérdezek, egyelőre.:o)))

    VálaszTörlés
  7. Ez gyönyörű! A minta is, fonal színe is mennyire szép, nekem is az egyik kedvencem ez a fajta lila

    VálaszTörlés
  8. Összefoglalva: babatakaró lesz Vercsinek, és onnan tudom, hogy kevés fonalat vettem, hogy 1 gombolyagot már elhasználtam. Azt átszámítva még kell néhány gombolyag.
    Horgolni a nagymamám tanított, az alapokat. Sosem felejtem el, amikor nővéremmel gurgulásztunk a nevetéstől, mert mama úgy belemerült a horgolásba, hogy csücsörített:) A többit szintén én fejlesztettem. Varrni is úgy tanultam, hogy anyukám megmutatta, hogyan kell egyenesen varrni:) Az első művem egy bordó sötétítőfüggöny beszegése volt, fehér cérnával:) Mert nem tudtam hogyan kell kicserélni a cérnát...

    VálaszTörlés
  9. Julcsi, ez gyönyörű!! Nagyon ügyes vagy!!

    VálaszTörlés
  10. Köszi, Andy!

    Anyahajó! Ez aztán a szakértelem! Igen, Catania:)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…