Ugrás a fő tartalomra

Tavaszi

Elkészült a tavaszi képecske a négyévszakos ajtódíszhez.



A dísz megrendelésre készült, így nincs előttem, ami jelen esetben baj. Úgy érzem ugyanis, hogy a barna keret miatt nem túl tavaszias a kép. Viszont rózsaszín vagy lilás vagy sárga, nem biztos, hogy illet volna magához a díszhez.
Tulajdonképpen mindegy is, ez már bizony így marad. Ha esetleg nem tetszik, jövő tavaszra készül újabb:)

Megjegyzések

  1. Barna szegély ide vagy oda, nagyon szép lett!... olyan tavaszias! :))

    VálaszTörlés
  2. Nagyon tetszik és különben is a fák kérge is barna,mégis virágpompába öltöznek tavasszal.:)

    VálaszTörlés
  3. Szerintem is jó választás hozzá a barna. Úgyis a vidám kép dominál...

    VálaszTörlés
  4. Hjúj.... de tudsz! Nagyon szépen kidolgoztad a részleteket! Gratulálok hozzá!
    Kérdés: Hol vetted a gombokat? Nagyon tetszenek!

    VálaszTörlés
  5. Örülök, hogy ez a véleményetek, én is ilyenekkel biztatom magam:))

    Cila! A Tűpárna webáruháztól vannak, ha feljebb kattintasz Edigére, megtalálod:)

    VálaszTörlés
  6. A nagy izgalomban nem a petrezselymes Zsuzsit fotóztam le,hanem egy lila ruhásat...Nézz majd körül,mit tudnál használni!

    VálaszTörlés
  7. Nagyon ötletes!!! Igazi tavaszi hangulat!

    VálaszTörlés
  8. Ez olyannagyonszép, hogy na! Hogy honnan jön ez a sok szépség... bár én is éreznék magamban ilyesmit és nekiesnék és csak dőlne belőlem!! :)

    Gratulálok hozzá!

    VálaszTörlés
  9. Édes lett!! Bár megjegyzem, a napraforgó sem tavaszias.. :P Esetleg a következőt egy üdezöld kerettel? :)

    És: Hol vetted ezt a gyönyörű-szerinted-oda-nem-illő-barnát??!

    VálaszTörlés
  10. Nagyon jó lett!! Szuper ügyes vagy!

    VálaszTörlés
  11. Köszönöm lányok. Bár én továbbra is kicsit unalmasnak találom:(

    IO! Nem napraforgónak szántam:D De nem tudom a nevét annak a virágnak. Az anyagot pedig a dunaújvárosi közös varráson vettem.

    VálaszTörlés
  12. Milyen szép szines! Nagyon szemrevaló, kedves, aranyos, vidám.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…