Ugrás a fő tartalomra

Tűfestés

A minap Panni úgy állított haza, szülinapi meghívót lobogtatva a kezében, hogy ugyanolyan párnát varrjak, mint Dominak (emlékeztek?)csak ne motor, hanem repülő legyen rajta.
Nosza, mit tehet egy édesanya? Varr egy ugyanolyan párnát, csak repülő van rajta:)


Aztán kapott még egy meghívót egy kislányhoz:) És ha már varrtam, elkészült a neki szánt ajándék is. De ez a kislány már kapott tőlünk kistáskát (Az a táska-varrás mindig emlékezetes marad, hiszen aznap este megszületett Veronika Sára:D), ezért valami mást kellett kitalálnom. Addig morfondíroztam, míg ez sült ki belőle:

Megjegyzések

  1. Nagyon ügyes vagy és ötletes!Az a kisrepülő?!Nagyon jó!Ilyen egy igazi anyuka.

    VálaszTörlés
  2. Nagyon megy már ez a festegetés:)) Milyen cérnát használtá hozzá? Mintha vastagabbnak tűnne a szokásosnál...

    És a cerkatartó is nagyon édes azzal a kisvirágos anyaggal:))

    VálaszTörlés
  3. Nagyon ügyes vagy,Julcsi,kár,hogy nincs több időd varrni :-)

    VálaszTörlés
  4. Szuper kis ajándékok! A repülő milyen technikával került az anyagra?? Olyan érdekesek a közeli képek..., mint ha vastagabb fonalat varrtál volna rá géppel??

    VálaszTörlés
  5. Lányos anyukaként nekem a tolltartó nagyon tetszik, olyan igazi Julcsy-s, és igazi kislányos. Mindig olyan tiszta munkáid vannak. És ezzel most nem a maszatosságra gondolok. Érted?

    VálaszTörlés
  6. Judit! Tudod, mi a vicces? Alig találtam repülőről rajzot a neten. Vagy gyerekesek voltak vagy nagyon bonyolultak. Úgyhogy még rajzolnom is kellett egyet.

    Kató! Sima varrógép cérna, több színben.

    Katafolt! Miközben készítettem, gondoltam rád, hiszen ez a te színed. Az enyém kevésbé:)

    Abile! Nem vastagabb a fonal, hanem mint írtam, sima varrócérna. Leeresztett anyagtovábbítóval kell dolgozni és pici apró mozdulatokkal kell a tű alatt az anyagot továbbítani, mintha szineznél.

    Zaza! Jó ezt hallani, most nagyon rám fér:(

    VálaszTörlés
  7. Szia Julcsi!

    Gyönyörű az a tolltartó!!!! és a fényképek is.
    Ezer puszi az egész Családnak!!!
    N. Andi most cirka 1000 kmről vagy Húsvétkor a 7.ről:):):)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…