Ugrás a fő tartalomra

Anyák napja

Ezt kaptam anyák napjára az én nagylányomtól:) (Azért ide teszem, mert ez mégiscsak kreatív:D)

Ma reggel elmentünk az óvódába, ő bevezetett és leültetett egy karosszékbe és egymás kezét fogva elmondta nekem a verset és elénekelt egy dalt. Igaz, délután újra el kell ismételnie, mert egy szót sem fogtam fel belőle, csak folytak a könnyeim:)))

Aztán átadta nekem ezt a csomagot és a virágot:


Hiába, nincs csodálatosabb dolog annál, ha az ember édesanya lehet! Főleg, ha négyszeres:))))

Megjegyzések

  1. Azt nem csodálom, hogy megkönnyezted. Valószínű, hogy én sem bírtam volna ki!
    Igazán szép ajándékot kaptál, gondolom, hogy nagy becsben fogod tartani.

    VálaszTörlés
  2. Nagyon szép ajándék és szép szokás az az egyéni versmondás. Én is mindig erre vágytam, sokkal meghittebb, mint csoportosan, óvónéni vezénylete mellett szótagolva, kánonban. Utóbbi az általános, de az előbbi a meghittebb! Ügyes a lánykád! Nyomdázták?

    VálaszTörlés
  3. Edige! Naná! Van ennél becsesebb ajándék? Tavaly bögrét festettek, azóta abból iszom a kávét:D

    Bruer! Azt hiszem sablonnal festették, de elvileg én ezt nem tudhatom;-)
    Eleinte nekem nem tetszett ez a fajta köszöntés. Ugyanis a fiúk helyett mindig az óvónéni mondta a verset, mert ők nem voltak ennyire bátrak, valahogy nem tudtam meghatódni. De Panni egyáltalán nincs zavarban és azért ez így egészen más.Bár őszintén szólva még mindig megvan a futószalag érzésem, mert 1-1 anyukára 10 perc van szánva és egy listára kell feliratkoznunk, ki mikor ér rá:-( De sebaj, majd hétfőn a templomban a fiúknál:-D

    VálaszTörlés
  4. Nem csodálom, hogy sírtál. Nekem is elszorult ahogy elképzeltem.

    VálaszTörlés
  5. Nalunk is ez volt tegnap az oviban, ez mivel en ebed utan megyek Daniert, kulon erdekes volt, hogy a tobbi gyerek nema csondben varta vegig mig Dani elmondta. En is jobban orulok ennek, mert ezt tenyleg neked mondja:-) es igen delutan el kellett megegyszer mondania, mert nem emlekeztem:-D

    VálaszTörlés
  6. Gyönyörű ajándékot kaptál! :o) Azt hiszem a papírzsepi gyártók forgalma igencsak fel fog lendülni az elkövetkezendő néhány napban! :o)

    VálaszTörlés
  7. Nálunk is ez volt a módi, és nagyon szerettem, persze és sem láttam ki a fejemből soha. Már órákkal előtte trenyáltam magam, hogy "most tartom magam, most erős leszek..." Sose sikerült. Főleg akkor nem, amikor az én gátlásos Andorkám egy nagyon hosszú, nehéz verset mondott. Na, persze, otthon én is elmondattam még egy párszor... hiába az élvezetek midnenek felett. :)
    Imádom ezt az érzést, amit anyaságnak hívunk. :)))

    VálaszTörlés
  8. Jajj de jó! Nálunk sajnos nincs Anyák napi ünnepség ezért én a karácsonyi ünnepségeket zokogom végig - jó tudni, hogy más is van így ezzel. A nagylányom már rutinos, legutóbb megsimogatta a fejem és a kezembe nyomott egy zsepit...

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…