Ugrás a fő tartalomra

Nehogy elfelejtsetek...

...ezért megejtem ehavi második:) és valószínűleg utolsó bejegyzésemet:)

Készítettem egy Mei tai-t, Judit segítségével, aki nagy szakértője eme babahordozó készítésének. Köszönöm, Judit!
Meg kell valljam, Vercsinek annyira nem tetszik a dolog:( Talán mert az első alkalommal, amikor benne ült, szaladnunk kellett a busz után. Először tetszett neki a zötykölődés, később már nem nevetett annyira. De mint annyi mindent, ezt sem adjuk fel!:)



Azt hiszem, sikerül Pannit is a varrás felé terelgetnem:) Ezt a kis képet együtt csináltuk. Ő választotta az anyagokat, megrajzolta és kivágta a szívecskét, levágta a keret készítésénél szükségtelen anyagokat, elvágta a cérnaszálakat és bepötyögte a varrógépbe a minták számát. Tehát a munka oroszlánrésze az övé, én csak aszisztáltam:)

Megjegyzések

  1. Nagyon jó, hogy már együtt is tudtok varrni! :o))

    VálaszTörlés
  2. Hogyan is lehetne elfelejteni valakit, aki pályázhatna a legkedvesebb mosolyért?
    Tudom, hogy ez mások számára "nyálas", pedig igaz, aki látott már mosolyogni, az tudja, hogy így van.

    VálaszTörlés
  3. Tök jó lett a mei tai!:))
    És ügyesek vagytok a közös varrással!!

    VálaszTörlés
  4. Én meg odaengedtem a majdnem 9 évesemet a varrógépemhez. Normális vagyok?!??
    Egyébként nagyon ügyes volt, fegyelmezett és figyelmes. Asszem érdemes mégiscsak több lehetőséget felajánlanom neki... Nem mellesleg kicsiny palántám szárnyakat kapott (pedig csak egyenesen varrt, de az 'én gépemmel :-))))

    VálaszTörlés
  5. Ja, és nagyon bájos kis képet alkottatok! :-)

    VálaszTörlés
  6. De jó!!!!! Ne add fel, szokni kell egy kicsit:)

    VálaszTörlés
  7. Bizony,hiányoztál már!!!!!!!
    Nagyon ügyes anyuka vagy,hogy így hagyod próbálgatni a gyermekeidet!!!
    És: csatlakozom Juhizshoz, az ő fogalmazása utánozhatatlan!

    VálaszTörlés
  8. abile! Azóta nyaggat, hogy mikor varrunk már újra:) És ha más nem, konyhásat játszik a varrógépemnél és kis anyagfecniket vagdos befőttesüvegekbe:)

    juhizs! Mindig tudod, hogy kell az ember lelkét helyreráznod:) Rámfért, köszönöm!

    mazsola! Köszönjük!:)

    Tigrislilijom! Van ám kis varrógépe, de kutyfülét sem ér. Az én gépemet már Bende is kipróbálta:)

    Judit! Itt is, ezúton is köszönöm! Nem adjuk fel semmiképen és ma apa is kipróbálta. Varrni szeretnék még egyet a saját színeimben is, ez csak az itthon fellelhető készletből készültek:)

    mammka! A legvonzóbb dolog ha tiltasz valamit. Inkább tanítsd meg használni, vagy magyarázd el, miért nem szabad. Ez az én filozófiám:) És bevált:) Nálunk nyugodtan előlmaradhatott a vegyszer, a gyufa, a nagykés, soha nem nyúltak hozzá.

    VálaszTörlés
  9. Én konkrétan nem bánnám, ha a havi 2 bejegyzés a duplájára növekedne. Legalább. Még kép sem kell...

    VálaszTörlés
  10. Ez a hordozo dolog fura. En NAGYON igy akartam hordani oket, de a nagy meg ugy ahogy elturte, de szeretni azert nem szerette. A kicsi meg egyszeruen utalta, es 6 hetesen a teljesen stabilan kotott kendobol kiverekedte magat, ugy kaptam el. Szoval nekem ez a 2 szabad kezed lesz dolog sosem jutott eszembe. Venni kellett egy kengurut, amit sokkal jobban szeretett, de azt sem hasznaltuk sokat, mert a babakocsiban ezerszer jobban erezte magat.
    Egyebkent meg annyira Julcsisak, amit varrtatok:-) nagyon szep, otthonos. A kozos varrashoz meg nagyon gratulalok;-)

    VálaszTörlés
  11. Zazálea! Ez az "átka" a két blognak. Nincs időm kreatívkodni, így ide kevés dolog jut. Viszont a családi életünk hemzseg az eseményekben, azt meg tudod nézni a másik blogon, ha van kedved. (Alul a kis egeres képre kattintva;-D)

    Kicsoda! Én is félek attól, hogy már későn kezdtük el:( Viszont például a buszon utazni sokkal könnyebb ebben. Mert mi ugyan a 7-es busz vonalán lakunk, ahol elvileg alacsonypadlós autóbusz jár. Elvileg! Gyakorlatban kb. minden harmadik az:(

    VálaszTörlés
  12. Én is most készülök varrni egyet, az egyik anyatárs kölcsöncucccát fogom lekoppintani. Mi kendőzünk rendszeresen, itthon is ha nyűgös, és remekül tudunk együtt csinálni egy csomó mindent, de kendővel nem tudom a hátamra rakni, nem megy, csak csípőre (meg előre, de az már nem kényelmes). Én maradék fehér bútorszövetete fogok befesteni és azt megvarrni. ha odajutok végre.

    VálaszTörlés
  13. Ügyes nagylányod van :)

    MT-t majd én is tervezek varrni a hugom kislányának, ki nemsokára születik, remélem, szeretni fogja. Az enyém már mind önjáró :) pedig biztos nagy élvezet varrni!

    VálaszTörlés
  14. Zsuzsi! Igen, jó volt varrni. És hordani is nagyszerű. A kicsinek is biztos jó lesz, csak ne olyan későn kezdjék, mint mi:-)

    VálaszTörlés
  15. A lányom kb három éves volt, mikor a nyaggatására a kezébe adtam egy merkelőtűt befűzve, és egy rongydarabot, amit ő össze-vissza öltögetett, egy gubancba összehúzta, és mikor elfogyott a cérna, és csak a tű állt ki a gubancból, közölte, hogy kész van.Most ugyanezzel a módszerrel varrtam a piciri kis virágokat a kiskakasos quiltemre. az ember nem tudja, hogy mikor tanul.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…