Ugrás a fő tartalomra

1, 2, 3, 4

Mély lélegzetet végy!
És olvass!

Ajándékba készült ez a szett, ami egy összehajthatós bevásárlószatyrot, egy kulcstartót és egy papírzsebkendő tartót rejt magában. A bevásárlószatyrot talán már nem kell bemutatnom, szerintem szinte mindenki készített ilyet:) (Én most először.)
A kulcstartót ebben a blogban találtam. Eredetileg nem is kulcstartó, hanem tolltartó volt. Mivel arra már nem volt szükségem -varrtam már a környezetemben mindenkinek-, átalakítottam. Kulcstartó úgy lett belőle, hogy kisebbre szabtam és a bélésébe varrtam egy kulcskarikát. Nem volt túl bonyolult:)
A papírzsepitartót (nem is tudom, miért nem papírzsebinek hívjuk...?) pedig ebben a blogban találtam. Ebből a blogból egyébként nagyon jó ötleteket lehet meríteni.



...

Mindig mosolyogtam azokon a bejegyzéseken, amikor arról írnak, hogy "ezt magamnak varrtam, de a lányom lenyúlta". Nem értettem a dolgot. Jelentem ez a jelenség nálunk is felütötte a fejét, mifelénk Panninak hívják.
Ez az anyag régóta várja sorát a többi anyag között. A hétfői anyák napi ünnepségre készülve, gondoltam gyorsan összedobok belőle egy félórás táskát. El is készült -másfél óra alatt- és az ünnepségen viseltem is, de azóta sem:) Tulajdonképpen jó is így, mert a fül mérete nem túl jó nekem: kistáskának túl hosszú, általvetős táskának pedig rövid. Panni lányomnak viszont éppen jó és azóta le sem veszi a nyakából. Lehet, hogy ő is rózsamániás:)



...

Így jár az, aki elfelejti beállítani a szálfeszességet szabad gépi tűzésnél. És naná, hogy majdnem a vége felé jut eszébe...



És így jár az, aki miután végzett a bontással, újra hozzákezd és valami nem stimmel a géppel. Hiába állítgatja, hiába cseréli a cérnát, hiába fűzi át újra és újra az alsó és felső szálat is...




Aztán pedig így jár az, aki mérgében -hiába örül olyan nagyon, hogy végre patchwork-özik és nem táskát vagy neszeszert varr, mégha az mindössze csak egy baby-quilt is- otthagy csapot-papot. Azaz otthagytam és azóta is úgy van...



És hogy e kudarcos esemény végén nevessünk is egyet, megmutatom, én újabban -márha varrok- akkor hogyan kanyarintgatom a szendvicset a gép alatt:D Lehet, hogy szabadalmaztatom... csak valami frappáns néven töröm még a fejem:D

Megjegyzések

  1. ez a set nagyon jo!! en most ovoneniknek gondolkodom ajandekokon es valami ilyesmi jart a fejemben;-)

    VálaszTörlés
  2. Nekem is a szett tetszik a legjobban :-) nemcsak a színei, hanem ahogy kitaláltad az egészet. És olyan hurkosan már én is jártam, mint te, és én sem jöttem rá mi baja, illetve dehogynem! Cérnát kellett cserélnem meg tűt. Csak az egyik nem volt elég. Meg oda-vissza kitakarítottam a gépem alsóházát.

    VálaszTörlés
  3. Én a dekopír dobozáért adom neked mára a kreatív piros pontot:)))) Ja és nekem is ilyeneket csinált kettőt is a gép a falvédő varrása közben, pedig máskor nem nagyon szokott...

    Szééépeket varrsz:))

    VálaszTörlés
  4. Olyan kedves, friss színeket használsz, felüdülés amikor fáradt vagyok...:)

    VálaszTörlés
  5. Köszönöm a hasznos blogokat, mentettem :o)
    Lánykádnak nagyon jó ízlése van, hogy ilyen csodaszép táskát hord... és persze Anyuja nagyon-nagyon ügyes, hogy ilyen hamar összerakta! :o)

    VálaszTörlés
  6. Azért ha biztosan tudni fogod, hogy miért csinál így a gép kukacolás közben,tedd közzé!
    Én is többször jártam így, cérna és tűcsere,szálfeszesség állítás,takarítás és olajozás után feladtam. Ma sem értem végül miért is javult meg, és legfőbbképpen nem tudom miért csinál ilyent?

    VálaszTörlés
  7. Azért ne add fel, nagyon szép lesz! Vannak rossz napok! :))) Ezért szeretek én kézzel varrni (persze azzal nagyon sok munka nem oldható meg). A szálfeszességgel nekem is sokszor van gondom, persze ehhez hozzá kell tennem, hogy nem egy hiperszuper varrógépem van. :(

    VálaszTörlés
  8. ... hih, én is pont ilyen hurkokat tudok a másik oldalra csinálni... :o(( ... Így járnak, akik nem tanultak varrni, és nem tudják, hogy mit kell összevissza tekergetni, hogy szép egyenletes legyen a varrás...:o( :oD
    Szeretem a munkáidat... a színvilágát... és a stílusodat is! :o)
    Szió!

    VálaszTörlés
  9. Hát ilyen bakikat mindnyájan csinálunk,nem is kevésszer. De hogy akkor elővegyem a fényképezőgépet, az kizárt. Dühöngök, mérgelődök, és mikor kibontom, és rendben van, akkor jut eszembe, hogy le kellett volna fényképezni.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…