Ugrás a fő tartalomra

Madárkás

Hogy ne csak panaszkodjak, mutatok is valamit:) Ez a kistáska Eszter-napra készült ismét Bende egyik osztálytársának. (Valamiért nagyon szeretik ezt a kispasit;-D)



Amit nem tudok, hogy jó döntés volt-e ez a fül...? Mivel inkább tarisznyának szántam, nem szerettem volna merevítő közbélést belerakni. De hogy a használat során se kunkorodjon össze, mégis kellett bele valami. Ezért azt találtam ki, hogy kifordítás után középen levarrom és fűzök bele sodrott zsinórt. Ettől egy kicsit fodros lett, ám ez még nem olyan nagy baj. De mi van, ha nagyon megpakolja és a zsinórok nyomják a vállát?! Remélem, ez nem fog előfordulni.



A legjobb az volt, amikor felfedezték benne a cimkémet:) Majdhogynem annak örültek a legjobban:)

Megjegyzések

  1. Azért olyan nehézre tán csak nem pakolja. Egy ilyen bájos táskát én már csak úgy elvből sem tudnék "kínozni". Üdv a gyapjúkupac tetejéről: Corinna

    VálaszTörlés
  2. Csodaszép, finom munka... igazi kishölgyes! :o)
    Julcsy! Amikor kisfiam apróka volt, ő is feszt szülinapokra, névnapokra járt... aztán egyszer elkapta a füle a mondatot, hogy a "Gyuri mindig annyira jó ajándékokat hoz!" ... nos, ezután már a legjobb barátjaihoz se volt hajlandó elmenni. Azt hiszem rosszul esett neki, pedig amúgy tényleg szeretnivaló kissrác. :o)

    VálaszTörlés
  3. Julcsy! Ez nagyon édes lett! Gratulálok!

    VálaszTörlés
  4. Julcsikám! Jó olvasni, hogy kezd visszatérni a hangulatod! Amúgy,hogy van a fogad helye? És ez hanyas fog volt?
    A tasi tündéri, úgy bírom a kis részlet megoldásaidat!! :)
    Esetleg a vállpántba egy kis gurtni még jó lett volna, nem lesz tőle túl merev, de nem vág... De így is nagyon klassz! Ilyen biztos nincsen másnak!!

    VálaszTörlés
  5. Corinna! Én is ebben bízom! Üdv a gyapjúkupac tetejére!:)

    Camea! Talán idáig nem jutunk el... Egyébként ő maga kéri az sk ajándékokat, kispasi léttére:)

    abile! Köszönöm!:)

    bruer! Ezt még csütörtök este készítettem:)
    A fogam helye már vagyogat:) Hányas fog? Hát, egyenlőre nem röhögök tele szájjal:D, csak szolidan mosolygok:)

    VálaszTörlés
  6. Nekem is nagyon tetszik ez a kis tatyó! Biztosan nagy becsben lesz, nem hiszem, hogy nehéz könyvekkel pakolná meg a kis hölgy.

    VálaszTörlés
  7. Édes!
    Képzeld, rendet raktam az anyagjaim között, és találtam 2 valamit, amikről tudom hogy mi lesz belőlük (kötény :-)
    de mivel 2 nem kell Gerdának, hát már elterveztem, hogy azért megvarrom mindkettőt és az egyiket elrakom talonba zsúrajándéknak, ovis korára...normális vagyok???

    VálaszTörlés
  8. 0Edige! Köszönöm! Egész délután a vállán hurcolászta, úgyhogy a becsbentartással szerintem nem lesz gond:)

    Violini! Varrd is meg, jól jön az, ha hirtelen kell valami.:)

    VálaszTörlés
  9. De szép a madárkád! No meg a táska!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…