Ugrás a fő tartalomra

Az utolsó darabok

Elkészültek az utolsó darabok is. Terveztem mást is varrni, de be kell látnom, az én napom is csak 24 órából áll.

Ez a táska ugyanaz és mégis más:) Az első világosabb kék anyagból készült és muszály volt odaadnom az egyik tanító néninek, mert az övé nem készült el időben:( Így az óvónéninek újat készítettem és azért ugyanolyat, mert ez a táska már a fejemben is az "övé" volt, mást neki el sem tudtam volna képzelni:) Nem maradhatott el mellőle a neszi és a papírzsebkendő
tartó sem.


Ez a két neszi a hozzájuk tartozó papírzsepitartóval pedig a két igazgatónőé. Természetesen a hozzájuk színben passzoló cimkével:)


Megjegyzések

  1. Csúcs vagy Julcsi!! Nagyon szépek lettek ezek a holmik (is)!

    VálaszTörlés
  2. Nagyon szépek és Julcsisak lettek a legújabb műveid! Julcsikám! Mondd el nekem, csekély értelmű medvebocsnak, hogy hogy is van ennek a táskának a pántja, mert nem értem! :) Néztem itt, néztem ott, de nem értem!!!

    VálaszTörlés
  3. Ámulok és bámulok! Még ennél is többet terveztél?! Hiszen ez is sok, és mint tudjuk, a szép munkához idő kell! ezek pedig mind gyönyörűek! :)

    VálaszTörlés
  4. Szépek lettek. Én is szeretem a vadludas mintát- jól lehet vele dekorálni.
    Meg a romantikusat is szeretem...

    VálaszTörlés
  5. Utolsó kísérletem, de ez már elhaló hangon: címed...? E-mailben, nekem, csak nekem... nem lehet?

    VálaszTörlés
  6. Irtó csinik lettek, próbálom kiválasztani, hogy melyik tetszik a legjobban, de nem sikerül, egyik ezért, másik azért kedvenc :o)!

    VálaszTörlés
  7. Csatlakozom Bruercsihez : Hogy van a teteje ? Egyébként gyönyörűek, főleg a kék- drapp áll hozzám közel :))

    VálaszTörlés
  8. Annyira romantikus és csodaszép darabokat készítettél! A közeli fotókért külön köszönet!

    VálaszTörlés
  9. Szia Julcsi,
    Nagyon-nagyon szépeket alkottál megint. Gondolom a gyermekeid büszkélkednek a suliban hogy milyen ügyes anyukájuk van....és így jövőre még többet alkothatsz majd. Azért pihenj is, hisz itt a vakáció!

    VálaszTörlés
  10. Nagyon szépek lettek!!! de jó lenne a ti iskolátokban dolgozni!!!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…