Ugrás a fő tartalomra

Barbi-ruha gyereknapra

Az úgy kezdődött, hogy Panni mindenáron Barbie babát szeretett volna. (Ha tudnám hogyan kell, itt most erősen félrehúzott, berzenkedő arc lenne:D) Kapott is egyet, aztán még egyet, aminek pörög és világít(!) a szoknyája, aztán még egy néger strandolósat, aztán fúkat is. (Tőlünk csak kettőt kapott, az sem igazi:D) Most ott tartunk, hogy van néhány Barbie-nk, de nincs ruhájuk.
Körülnéztem az üzletben: méregdrága a ruha és csupa csicsa-micsa, csilli-villi. Brrr... Na ezt azért mégsem kéne... Ezért varrtam és horgoltam néhányat én magam. Ezt kapta Panni lányunk gyereknapra.
Egyik baba volt olyan kedves és modellt állt nekem:)

Megjegyzések

  1. Igazán csinos és egyedi ruhát kapott Barbie! :o)

    Julcsi!
    Valamiért nálam az írásod kicsúszik a színes keretre és így nem nagyon olvasható a sorok eleje. Lehet, hogy elállítottál valamit a blogodban?

    VálaszTörlés
  2. Máris orvosoltam a problémát:)
    Azt hittem, végre megtaláltam a nekem való hátteret és kiderül, hogy más gépen tök bénán néz ki, pedig az enyémen nagyon jól nézett ki:(
    Így marad a sima fehér.

    VálaszTörlés
  3. Annak idején én is így csináltam.Olcsóbb baba és magam varrta ruhák.Sajnos nem lehet kikerülni a Barbie babákat a kislányoknál!

    VálaszTörlés
  4. Szerintem mèg a Barbie baba elmegy, az a Vinx vagy mi, na az egy nagyon csùnya. Nagyon csinosak a babaruhàid, ès pont nèhàny nappal ezelott olvastam a neten, hogy a "fejlett" nyugaton màr van olyan, hogy babaruha-tervezo, aki egèsz kollekciòkat tervez babàknak, ès jàtèkgyàraknak dolgozik, ès ha lehet, mèg keresettebb szakma, mint az igazi divattervezo.

    VálaszTörlés
  5. Öcsém, facsiga, micsoda ruhatár... Ez az igazi kreatív anyukaság, legyőzve a hányingert ilyen csodásakat alkotni, nem?:))

    VálaszTörlés
  6. De jók:)
    Én Így kezdtem anno a varrást:)

    VálaszTörlés
  7. Nagyon jók! Tök ügyi vagy!
    Anno én is ezeken a "tökéletes alakú" hölgyeken tanultam ki a szűkítővarrások és egyéb nyalánkságok titkát... és én is berzenkedtem tőle, de szépen begyűrűzött hozzánk is. Ma már Barbiék virágos lenvászon ruhácskákat és mindenféle keleties gatyákat hordanak a standard ruhatáruk mellett, azaz úgy öltöztetem őket a lányoknak, ahogyan mi is szeretünk öltözni. És annyira édesen tudnak a lányok játszani velük! Teáznak meg vásárolnak meg gyülekezetbe mennek meg kirándulnak... kell ez a szerepjáték, ennyi belefér! Azt még el kell mondjam, a kedvencem a csipketerítőből készült tündérszárny, ami néha a pónin vagy néha a kutyán van... ezt Sári agyalta ki: egyszerűen a kerek csipketerítő lukaiba dugja a baba kezét...

    VálaszTörlés
  8. Klasszak :) !
    Hogy van erre sutyiban esténként időd??? Nem is értem.

    És köszönöm a segítséget a fotókkal kapcsolatban. Már kipróbáltam és nekem is sikerült 2-3 kollázs!

    VálaszTörlés
  9. Én kidobtam (az első) Barbie-t az ablakon, visszakúszott a küszöb alatt. És valahogy meg is sokszorozódott... A gyerekek szeretik, nem lesz tőle ízlésficamuk (pláne, ha "hallanak" is más = valós testarányokról). Tudomásul veszik, hogy ez más és nem foglalkoznak a dologgal többet. Viszont strapabíró, ellentétben sok egyéb játékkal (most több pozitív dolog nem jut róla eszembe :-))
    Én is varrtam nekik ruhát, nem is keveset. Talán emiatt (is) barátkoztam meg velük (azaz elviselem őket; kedvencemmé nem tudtak válni - de már nem morgok miattuk).

    VálaszTörlés
  10. valahogy en mindig feltem a barbiektol, olyan hullaszeruek, nem?:-) A ruhaktol sokkal emberibb lett.
    nalunk a fiukat meg nem erte el semmi komoly:-)

    VálaszTörlés
  11. Úgy tűnik a Barbie-láz kihagyhatatlan korszaka minden lánynak :) Annak idején én is varrtam, kötöttem, horgoltam a saját Barbijaimnak, most pedig a lányomé igényelt egy horgolt ruhácskát kalappal :)
    Csak erős idegzetűeknek :D :D :D (a neten találtam, leánykának megmutatni szigorúan tilos :D): http://picasaweb.google.hu/marizsu/BarbiRuhak#

    VálaszTörlés
  12. Hopsz, ez lemaradt:
    http://picasaweb.google.hu/margitkaszas/BARBIBABK1#
    A hölgyeknél 2, illetve 3 album is barbi ruhákról szól, s majdnem mindhez található leírás is. :)

    VálaszTörlés
  13. Hát ez nem semmi gyűjtemény!!!

    VálaszTörlés
  14. Köszi lányok! Örülök, hogy osztjátok a nézeteimet! A családban sajna nem mindenki van ezzel így. Azért is kaptuk mástól és nem mi vettük nekik:)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••