Ugrás a fő tartalomra

Táskafül

Gina! Bruercsi! És akit még érdekel!
Szerencsére nem töröltem ki minden fotót a fényképezőgépből, így közelit is tudok mutatni a "vadludas" táskámról. A táska egyik oldalára egy bújtatót varrtam, a másik oldalára pedig odavarrtam a fül mindkét végét; előtte persze átfűztem a bújtatón. Így lehet rövid és hosszú pántként is használni.



Az eredetit is próbáltam fényképezni, több-kevesebb sikerrel. (Van ugyan a masinánkon dokumentum fotózására alkalmas menü, de azzal még rosszabbul sikerültek a képek. Szerintem aki blogolásra adja a fejét, el kéne végeznie egy fényképész-tanfolyamot is:D Legalábbis nekem:D)
A fül itt nem volt átdugva a bújtatón, én ezen változtattam. Na meg a zipzáron. (Gina! Ez az, amit nem értettem és csekély értelműként nem is tudtam megfejteni a mikéntjét. Ezért a záródás is teljesen másmilyen lett:D)


Megjegyzések

  1. Aha ! Ez a táskából hátizsák féle táska :)) Én még nem varrtam ilyet, én sem tudom a cipzár titkát, Tildásnak tűnik így a fotón. Köszi, hogy megmutattad, igen fúrta az oldalam :))

    VálaszTörlés
  2. Szia Julcsi !
    Lehet hogy nem jó, de szerintem keresztbe varrod be a cipzárt, nem a táska szélességébe. Vagyis a táska eleje közepe és háta közepe közé.
    Nem tudom érthetően írtam-e le ?

    VálaszTörlés
  3. Gina! Szívesen!:)

    Mariah! Addig rendben is volna, de hogy mi módon, azt nem tudom. Mert fölül is le kellene varrni a sarkokat. De hogy előtte (akkor mi módon varrom le a sarkokat?) vagy utána (akkor kézzel varrom bele a zipzárt?) nem tudom, pontosabban nem sikerült megfejtenem:)))

    VálaszTörlés
  4. Nagyon szépen köszönöm!!!
    Így már megvilágosodtam! :) Legalábbis ez ügyben... :)

    VálaszTörlés
  5. Ja, azt elfelejtettem írni... a Te megoldásod nekem sokkal jobban bejön! :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…