Ugrás a fő tartalomra

Két történet

Egy "műmese" és egy igazi.

~~~♥♥♥~~~

Történt egyszer, hogy egy bátor dalia, aki a nevét illetően még Szép is, bemerészkedett az oroszlán barlangjába. Önként és dalolva ment árujával és szerszámosládájával a felbőszült lányok és asszonyok varrógépei közé. Bátorságának meg is lett az eredménye, mert nem csak temérdek holmit adott el, de bevetette magát a varrógépek dzsungelébe, még egy semmiből felbukkant bűvös sárkánnyal is meg kellett küzdenie:D Bátorságával és kitartásával, amire a vérmes asszonyok soha el nem fogyó kérdéseire válaszolt, elnyerte a táborozók elsimerését.
A táborozók között volt egy szerény, de harsány anyuka is, aki megpillantva a bátor dalia által árult Colombus festékek színkavalkádját, nem tudott ellenállni és majdnem az egész színskálát felvásárolta. Otthon aztán a szerény, ámde harsány anyukából csúf boszorkánnyá változott, a tűzre füstös fazekat tett és kotyvasztott, kutyult ott mindenfélét: részeg tengerész kékjét, teliholdkor szedett búzavirágot, éretlen banán zöldjét, tartósítóval kezelt citrom sárgáját, kóborkutyapisis fű zöldjét és mérges levelű cikláment.



A varázsital csak bugyogott, csak fortyogott, a boszorka pedig csak kavargatta a forró trutymákot és mire minden varázsige mormolásakor megsimogatta méretes bibircsókjait és kivillantotta foghíjas vicsorát, a varázsital elkészült. Mivel az eredménnyel elégedett volt gyorsan visszaváltozott üde, mosolygós anyukává, megebédeltette kicsi lánykáját és várta haza az urát, mintha mi sem történt volna.





Itt a vége fuss el véle, aki hiszi az mesélje.

~~~♥♥♥~~~

Úszótáborba mentek a nagyok. Ez már a harmadik alkalom, hogy részt vesznek rajta és az idén kifejezetten ragaszkodtak hozzá. Mi meg örültünk neki.
Tegnap annak renje és módja szerint meg is érkezünk, öltözködűnk, nyúvasztom a fejükre az úszósapkát, amikoris odajön hozzám a felügyelő tanáruk: "Nem árt, ha van egy kis költőpénz a gyerekeknél, ha fagyiznak vagy a büfében vásárolnak, tudjanak ők is." Meglepődtem, mert eddig ezt sosem mondták. Azt válaszoltam, hogy én nem szoktam engedni a gyerekeknek, hogy ilyen helyen vásároljanak, szerintem nekik nem kell pénz. "De milyen rossz érzés lesz, ha a többiek fagyiznak, ők meg nem ehetnek." Ez szöget ütött a fejembe, ezért később megkérdeztem a gyerekeket, hagyjak-e náluk pénzt. "Hát ha raktál be innivalót meg egy kis nasit, akkor nem kell." És mivel raktam be mindkettőt, pénz sem maradt náluk.
De nyugtalanított a gondolat, hogy tényleg mi van, ha ez miatt kényelmetlenül érzik magukat. Telefonos egyeztetés apával, jó adjunk nekik minden nap egy keveset zsebpénz gyanánt, ami marad az az övék lehet.
De hogy ennek a 200 forintnak méltó helye legyen, varrnom "kellett" gyorsan 3 pénztárcát.




Mindegyik elején a saját kezdőbetűjük van, székely rovásírással. Stílszerűen piros-fehér-zöld színátmenetes cérnával tűztem. Az első (Levié) táskamerevítővel van bélelve, a másik kettő felmosóronggyal, ezeknek sokkal jobb lett a tartásuk. Elég nagy lett a méretük, ezért másra is tudják használni majd. Miközben varrtam, arra gondoltam, hogy az MP lejátszójuk éppen belefér, amin rendre Kárpátiát és a Székely himnuszt hallgatnak. Ezek után senki nem mondhatja, hogy nem neveljük a gyerekeinket magyarság tudatra:DDD

Ennek még nincs vége, ne is fuss el véle, hiszen még tart a tábor néhány napig:D

~~~♥♥♥~~~

Megjegyzések

  1. Írnál a festés menetéről bővebben? Üvegben festődtek az anyagok?

    Kárpátia? Nimródnak azt kell lejátszani mindig az apa telefonjáról:)))

    VálaszTörlés
  2. Mind a kettőre, szép magyarsággal csak azt tudom mondani, hogy "azta"!
    :)

    VálaszTörlés
  3. Ügyes kis boszi járt a konyhában, nagyon szépeket festett.

    VálaszTörlés
  4. Nagyon ügyes kis boszorka és még okosabb Anyuka vagy, csak gratulálni lehet!

    VálaszTörlés
  5. Nagyon szépek az anyagaid, és a tárcák is, no és a nevelés szerintem szuper:)

    VálaszTörlés
  6. Az anyagok szuperek, a tárcák még inkább, én meg asszem sűrűn fogok veled eszmét cserélni, ha gyereknevelés közelébe kerülök...:)))

    VálaszTörlés
  7. Nagyon tetszenek a pénztárcák, és az anyagok is!!

    VálaszTörlés
  8. Köszönöm, lányok!:)))

    Szömörce! Úgy festettem az anyagokat, ahogy a leírásban van (1 órán keresztül, 1 ek. sóval), csak befőttesüvegekbe raktam a festéket és az anyagokat, úgy tettem vízfürdőbe. Időnként megkavargattam, megigazgattam az anyagokat. Egy hátránya van, hogy elég kis mennyiségű anyag fér bele az üvegbe. Viszont a maradék festékből csináltam másodfestést ugyanígy, az most szárad. Majd mutatom.

    Kató! Hozzám?! Biztos?! Sokszor érzem azt, hogy valamit rosszul csinálok.:(

    VálaszTörlés
  9. Csak így tovább, MINDENBEN! ;-))))

    VálaszTörlés
  10. nagypuszi a boszianyukának!! :D
    tetszett a mese :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••