Ugrás a fő tartalomra

Butaságom története

~~~♥♥♥~~~

Egy kedves, drága ismerős felkért, csináljam meg a gyűrűpárnáját ama bizonyos jeles napra. Mindent rámbízott, csak egyszerű legyen.
Számtalan ötlet kavargott a fejemben, végül megszületett a döntés: boutis technikával fogom csinálni. Na nem olyan sűrű mintával, mint a hagyományos, csak épphogy, hiszen a menyasszonyhoz ez illik. Egy próba után (lévén, hogy még sosem csináltam ilyet) nekiláttam a párnának. Hófehér puplin anyagra rámásoltam a mintát, összeférceltem a másik anyaggal. Ekkor jött a felismerés, hogy a monogrammokat tükrözni kellett volna... És itt jött a baj, ugyanis grafittal(?) rajzoltam a mintát és sehogysem akart eltűnni az anyagról. Kértem segítséget innen-onnan, ki is próbáltam mindet, de nem. Egy kicsit félretettem, hátha jön valami mentő ötlet.


Nekiláttam a B tervnek. Egy olyan technikának, amit szintén nem csináltam még sosem: trappunto. Szépen megterveztem a mintát, átrajzoltam pauszpapírra és a szintén hófehér puplin anyagra gombostűztem. Fordítva. Eredmény? A grafit minden egyes tűszúrásnál befogta a cérnaszálat: nagyon szép szürke színű lett a minta...


Nos végső elkeseredésemben mindkettőnek nekiestem mosószódával és csak dörzsöltem, dörzsöltem. Szépen ki is jöttek a ceruzanyomok, így kitettem száradni a párnakezdeményeket és bíztam a jószerencsében...
De hogy biztosra menjek, elkészítettem a tartalékba vett ekrü színű selyemből és barna-ekrü mintás szalagból egy harmadik változatot. (A menyasszony és koszorúslányai ruhája ekrü, a vőlegény öltönye pedig barna.) Pofon egyszerű, fél óra alatt kész lett.


Szerencsére, merthogy a mosószódát nem öblítettem ki rendesen és kőkeményre száradtak...

~~~♥♥♥~~~

Ezek után, drága ara, a döntés a tiéd! Ha esetleg az első kettő tetszene, újrakezdem:D

~~~♥♥♥~~~

Megjegyzések

  1. Szép ez a mintás! Esetleg az első kettőt befesthetnéd (nem gyűrűpárnának persze), ami elnyomná a grafit színét.

    VálaszTörlés
  2. Szerintem nagyon tuti a barna! Reménykedjünk, hogy az kell majd a menyasszonynak! :D

    VálaszTörlés
  3. Óhh, jóságos gyapjúzokni! Nem semmi munkád volt velük! Viszont sok-sok tapasztalat! :o)

    VálaszTörlés
  4. Kriszti! Most még teszek velük egy utolsó kísérletet és bedobom forróvízbe. Lesz, ami lesz:D

    Barbi! Ettől félek én is:D A félórás "vacak" a többórás munkákhoz képest. De a kedves aráért újrakezdeném az egészet:D

    Abile! Hát ez az: tapasztalat!:D

    VálaszTörlés
  5. Drága kedves Rokon!
    Hát nem csalódtam, az utolsó utolsó pillanatban ilyen nehéz döntés elé állítasz. Nem csalódtam, mert megint csupa csupa gyönyörű dolgot készítettél és mind az én jeles napomra. Nekem mind nagyon tetszik, nem lehetne, h egyiken a vőlegény gyűrűjét, a másikon a menyasszonyét, a harmadikat meg csak úgy behozzuk.:)
    Döntsenek hát a gyűrűvívők, mert mégiscsak az ő kezükben lesz.

    Barbi, a barna tényleg tuti.:)

    "Menyasszörny"

    VálaszTörlés
  6. :)! gratulálok az elszántságodhoz, kitartásodhoz, és ahhoz a nagy szeretethez, ami adott erőt újra és újra elkezdeni. :)

    VálaszTörlés
  7. hú,nem semmi vagy!
    erre mondják, hogy nem adja fel könnyen :-)
    (off:ha jönnek az esős idők,eljöttök hozzánk játszani?léciléciiiiiii!)

    VálaszTörlés
  8. leda! Köszönöm! Igazad van, ezt csak szeretetből lehet:)

    Violini! Úgy látom most is esik az eső, nem?!;)

    VálaszTörlés
  9. ááá,értem a célzást :-))
    gyertek csak, leemilezzük :-)

    VálaszTörlés
  10. Szia!KÉRLEK, HOGY NÉZZÉL BE HOZZÁM, MERT DÍJAM VAN A RÉSZEDRE! ÜDV. MÁRIA

    VálaszTörlés
  11. Pjulcsi!Csak azt ne mond a menyasszonynak, hogy nem baj, ha most nem jó, elteszem a második házassághoz majd jó lesz. Nem fogják díjazni.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…