Ugrás a fő tartalomra

A mi titkunk


Psszt!
Rajtunk kívül nem tudja senki más, mit rejt ez az aprócska zsák!
Titkos zár nyitja ám!
Csak simogatásra nyílik!
Ha megsimogatod, egy mami-puszi cuppan láthatatlanul az arcodon.
Ha nagyon szomorú vagy, megsimogathatod kétszer is!
De akkor is simogasd meg ám, amikor örülsz és jókedved van!
Mert bizony beletöltöttem neked jó sokat, amíg édesen aludtál.
Egy csintalan kispuszi már most mindenáron az arcodon akart cuppani, de visszagyömöszöltem a zsákba, nehogy felébresszen.
Ne félj, minden este teletöltöm!
És akkor a puszijaim mindig veled lesznek az iskolában is.
De psszt! Ezt nem tudhatja meg senki más!
Ez a mi titkunk!
Aztán ha hazaérsz, simogass meg engem is!
Mert már én is nagyon vágyom a puszijaidra...

Megjegyzések

  1. Jó lehet nálatok gyereknek lenni...:))

    VálaszTörlés
  2. jó, ahogy a baba tartja a háta mögött:-)

    VálaszTörlés
  3. Jajj: de nagyon édes! És milyen aranyos ez a post is!

    VálaszTörlés
  4. Hogy ez mennyire drága, édes ötlet! :D Olyan szívet melengető! :D

    VálaszTörlés
  5. Nekem megható és roppant bensőséges!
    Látlak benneteket magam előtt egy nagy-nagy szeretetgömbben!

    VálaszTörlés
  6. Örülök, hogy ezt érzitek:D Benne van minden szeretetem:D
    Borzasztó, hogy már Panni is iskolás...:D

    VálaszTörlés
  7. Nehéz nekünk Anyáknak elengedni a gyerkőceinket! Nagyon kedves, ahogy Te teszed ezt! Jó volt olvasni!!!

    VálaszTörlés
  8. ...nahát ez meg honnan van ...te írtad,tetszik nagyon:)))

    VálaszTörlés
  9. ...ha tőled van,Madonna el mehet a búsba a gyerekkönyvével ,azt tudod ugye?
    ...ilyeneket kellene írnod...

    VálaszTörlés
  10. Dejóó!! nagyon aranyos ötlet!! Gratulálok!!

    VálaszTörlés
  11. Fantasztikus ötlet! de jó is a gyerekeidnek! :)))

    VálaszTörlés
  12. Jaj, lányok! Akkor is potyogtak a könnyeim, amikor a bejegyzést írtam, de most is! Nem gondoltam, hogy átjön az, amit én gondoltam. De örülök!

    Martimez! Igen, én írtam:D Ilyenek nem mindig jönnek ám!

    VálaszTörlés
  13. De szép! Elérzékenyültem!!!!
    Jó ötlet, szép gondolat, szuper megvalósítás

    VálaszTörlés
  14. Nagyon aranyos kis bejegyzés és átjön benne minden érzés :)

    VálaszTörlés
  15. Jajj de édes!!!!Szivesen lennék nálatok kisgyerek!!!:))

    VálaszTörlés
  16. Olyan jó itt nálad nosztalgiázni!!...jajjj de régen voltak az enyémek ilyen "kicsik"...olyan jó mikor ilyen ötletes, aranyos aprósággal lehet még őket "elárasztani" :DDD ... sajnos gyermekeink hamarabb "nőnek" mint ahogyan mi szeretnénk!...de hát ez az élet rendje! :D

    VálaszTörlés
  17. Julcsi!!! Benned egy művész lakik rengeteg szeretettel ötvözve.:)

    VálaszTörlés
  18. Hát vannak még ilyen mamák? Akkor van még esélye a jövőnek!!!!! Julcsi Te és a hozzád hasonló anyák lehetnek az utolsó reményünk, hogy egyszer visszatér a földre az igazi szeretet!

    Nagy puszi

    VálaszTörlés
  19. Üdv!
    Ez annyira aranyos 3 éves Zsófi lányom azt mondta, amikor meglátta azt mondta, hogy ilyen neki is kell:)

    VálaszTörlés
  20. Óh ez igazán nagyon szép!Köszönjük hogy megosztottad velünk!

    VálaszTörlés
  21. A csudába...még a könnyeimet is kicsaltad...

    VálaszTörlés
  22. Julcsi, csodálatos ( csupa szív kreatív) anya vagy! Ugye, ez a legszebb dolog kerek e Földön?


    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••