Ugrás a fő tartalomra

Hajtsatok, hajtsatok!

~~~♥♥♥~~~

Ugye mindenki ismeri, amikor a kopasz és néma edző így buzdítja a sportolóit?:D
Ezen mosolyogtam, miközben ezeket a hajcsatokat készítettem:)


Már elég régen találtam egy tutorialt füles gomb készítéséről. Nemrég (Gerdababa ajándékánál) kipróbáltam, a "fült" elhagytam és hajcsatot díszítettem vele.
Később hétvégén is készítettem egy párat egy szülinapos kislánynak. Annyira belejöttem, hogy tegnap délután csináltam Panninak is néhányat.
Ezeket nem karikára, hanem csavar alátétre dolgoztam rá, mert annak a mérete volt megfelelő.





Kipróbáltam a függönykarikát is, de az egy hajcsathoz óriási lett volna, ezért hajgumi lett belőle. Csak azt nem tudom, ki fogja használni most, hogy Panni levágatta a haját?:)



Ugyanezen az oldalon találtam egy másikfajta "gomb" elkészítését is, ami szintén nagyon mutatós. De erről kipróbálás után kiderült, hogy elég macerás. Persze lehet, hogy valakinek mégis ez tetszik.

És itt jön a hidegzuhany. Ma reggel, amíg a lányok még alszanak, én kávézgatok, szörfözgetek, erre mire bukkanok? Hát erre a blogra. Ahol mit találok? Szinte ugyanilyen hajcsatokat, hajgumikat, egyebeket. Most nem tudom eldönteni, hogy a saját fejemből pattant-e ki ez az ötlet? Vagy már egyszer nézegettem ezt a blogot ( a közelmúltban biztos nem) és előjött a tudatalattimból? Nagyon fura érzés... Mintha "loptam" volna, pedig nem.
Mindenesetre most jelentkeztem rendszeres olvasónak, mert nagyon tetszik a blog:)

~~~♥♥♥~~~

Megjegyzések

  1. Teljesen mindegy,mert ezek a Te műveid és ráadálsul profi a végeredmeény. tényleg nagyon tetszenek! és az oldal is jó. amire rátaláltál.

    VálaszTörlés
  2. Én sem foglalkoznék vele... ráadásul nem is eladásra készítetted őket!

    VálaszTörlés
  3. Ez aztán az egyedi hajcsat. Ilyet a kínai üzletekben biztosan nem kapni. Üdv. Mária

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…