Ugrás a fő tartalomra

PIF 2.

~~~♥♥♥~~~

Még blogolásom elején, hirtelen felindulásból 2 PIF játékra is jelentkeztem. Pedig gondolhattam volna, hogy egy kezdő blogolót nem olvasnak olyan sokan, hogy beteljen mind a 6 hely, merthogy a hatból csak kettőre volt jelentkező.
No a lényeg a lényeg, hogy ma délelőtt nálunk jártak Violiniék és átadtam neki az ajándékomat (ő volt az egyik a kettőből). Sajnos fényképezni elfelejtettem (hátha Timi megteszi helyettem;D), pedig mindketten kaptak ajándékot: Timi egy kötényt, Gerda pedig egy pár hajcsatot. (Itt jegyezném meg, hogy Dióhéj a másik ajándékra váró, tehát ha időnként még bekukkantasz ide és olvasod ezt, írj egy @-t a címeddel, kérlek!)

No, most aztán tényleg a lényegre térek:
Itt és most szeretném meghirdetni az újabb játékot, amire én Szömörcénél jelentkeztem.



A szabályokról:

1.Bárki játszhat, akinek blogja/flickr képtára van.
2. Az első három ember, aki kommentet ír erre a bejegyzésre, ajándékot fog kapni tőlem, melyet én készítek.
3. Ezt az ajándékot az elkövetkező 365 napon belül el fogom juttatni hozzátok.
4. Cserébe előre kell fizetni, úgy, hogy ezt megígéritek a saját blogotokban/flickr-en (nem küldöm el az ajándékot annak aki nem hirdeti meg a játékot a blogjában/flickr-en:-))!

Tehát, kedveseim! Ha szeretnétek tőlem ajándékot kapni... és aztán ti is szeretnétek adni...

~~~♥♥♥~~~

Megjegyzések

  1. Én is a blogolásom elején játszottam ilyet utoljára, így most szíves örömest jelentkezem Nálad! :o))

    VálaszTörlés
  2. Én még nem játszotta ilyet, azthiszem itt az alkalom.
    Jelentkezem!
    Nekem mikor kell meghirdetnem? Van rá valami határidő?

    VálaszTörlés
  3. Én még nem játszottam ilyen játékot, szeretnék jelentkezni rá!

    VálaszTörlés
  4. Örülök, hogy velem játszotok!
    Rilla! A játékot már most is meghirdetheted.

    VálaszTörlés
  5. Ha,ha !
    Ha meg már régen blogolsz, akkor a lassúak lemaradnak !
    (Majd legközelebb. Csak azért vihogok, mert még van néhány tartozásom, de sokat akar a szarka...)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…