Ugrás a fő tartalomra

Rosszcsont Peti

~~~♥♥♥~~~

Éppen most ért haza a csavargásból.
-Anya! Van egy jó és egy rossz hírem... Melyikkel kezdjem?
-(...nagy sóhaj...) Kezdd a jóval!
-Ma nem szakítottam el a ruhámat!
-És a rossz?
-Kitörtem a Géza bácsi ablakát...

Ő az, akinek most csak azért nincs elszakadva a nadrágja, mert már leérett a cseresznye, és nincs miért felmászni a fára.


Ő az, akinek a cipőgyárban mindig rossz fűzőt tesznek a cipőjébe -és csak az övébe!-, mert mindig kikötődik.


Ő az, akin mindig van valamilyen sebesülés. Most éppen azért, mert az a fránya fa pont ott dugta ki a gyökerét a földből, amerre ő a kutyát kergette.


Ő az, aki reggelente mindig kócosan ébred és hiába fésüli, mindig kócos marad.


Ő az, akinek a zsebében mindig ott lapul a csúzlija, hiszen bármikor szükség lehet rá, hogy elkergesse a madarakat a kerítésről.


És ő az, akit Kdatta ötlete alapján a UNICEF felhívására készítettem, sok más babavarró társammal együtt.

~~~♥♥♥~~~

Megjegyzések

  1. Ez teljesen kész van.....
    Úgy, ahogy van szuper édes gyerek! Csibészes.
    És nagyon tetszik ahogy tálalod őket!

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jópofa lett a kis krapek... és a "történet" is aranyos! :o)

    VálaszTörlés
  3. Tünemény,már megcsodáltam a fórumon is, de itt a részlet fotók miatt még jobb:-))

    VálaszTörlés
  4. Annyira, de annyira jóóóóó ("rossz")! :D Nagyon édes lett! :D
    Tudod mi kellett volna még, pár lila folt is a lábára! :D A sok biciklizéstől persze...

    VálaszTörlés
  5. nagyon jó :))
    az életből merítve ?
    szuperek a részletek

    VálaszTörlés
  6. De jópofa és ötletes!!!!:))

    VálaszTörlés
  7. Nagyon helyes baba lett!Biztos kedvence lesz a leendő gazdájának!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

májfévörit

Érezte, hogy nem jó neki a zsúfolt, koszos nagyvárosban. Elvágyott onnan, valahová egészen máshová. Mikor elege lett a villamos csilingelésből, a folyton szirénázó mentőautóból és az állandó, soha meg nem szűnő zajtól, összepakolt és otthagyott mindent. Az állomáson, leszállva a vonatról, mélyen beszívta a vasút össze nem téveszthető, frissen kaszált fűvel keveredő illatát és tudta, megérkezett. Szinte repkedett, míg a kis házikóhoz ért, amiben valaha a nagymamája élt. Elfordította a nagy, rozsdás kulcsot, az ajtó nyikorogva kinyílt. Megcsapta orrát a vasárnapi húsleves és a frissen sült meggyes pite illata, nagymama ráncos kezének simogatása, mindig vidám arca. Emlékek, amik soha el nem múlnak. Jó volt itt a kis háznál, jó volt hazajönni. S jó lesz innen már soha el nem menni. Ez a történet is a nadrág lenvászon anyagával kezdődött...

Töprengés

~~~♥♥♥~~~ Mi is történt eddig? Rengeteg új információ. Nagyon sok új érdeklődési kör. Néhány külön blog. Számtalan, számomra fontos ismeretség. És talán ez az, ami miatt nagyon örülök, hogy nekikezdtem a virtuális naplóírásnak. Mert... ...vannak olyanok, akik anélkül ismerik a titkaimat, hogy még sosem találkoztunk.  ...vannak olyanok, akikkel már találkoztunk, de nem ismerik a titkaimat.  ...vannak olyanok, akikkel egyidős gyermekeink vannak.  ...vannak olyanok, akiket már régről ismerek.  ...vannak olyanok, akikkel közös a hobbink.  ...vannak olyanok, akiket egészen más érdekel.   Sokat gondolkodtam azon, mit is csinálhatnék, ha eljutok idáig. Azért született ez a blog, hogy én is megmutathassam másoknak, mit tudok, mihez értek. Aztán mostanra egész más lett belőle. Divat mostanság játékot hirdetni, de divat hozzá feltételeket is szabni. Nekem ez nem kedvemre való. Ha én egyszer ajándékot adok, az szívből jön, aki pedig kapja örülhet neki feltét...

Ha jól számolom...

Ha jól számolom, ez a 600. bejegyzésem. Szerintem a blogger nem tréfál velem. Ha jól számolom, kerek szám okán már 3 játékot hirdettem . Most is fogok. Ha jól számolom, minimum 457 embernek kell jelentkeznie. Ennyien olvassák a blogomat rendszeresen.  Ha jól számolom, 2 nyeremény lesz. Mert valahogy meg kell köszönnöm mindezt:) A feltételeim a szokásosak, ezért nem is teszek mást, mint idemásolom a százzal ezelőtti bejegyzésem egy részletét. Persze még itt is igaz, hogy én semmi jónak nem vagyok az elrontója;-) Nem kell, hogy állandó olvasóm légy, elég, ha néha idepislantasz. Nem kell, hogy megoszd, elég, ha hagysz itt egy megjegyzést. Nem kell, hogy blogod legyen, elég, ha csak olvasó vagy. Nem kell, hogy kreatív légy, elég, ha szereted a szépet. Nem kell, hogy lájkolj, elég, ha tetszik, amit látsz. A nyeremény pedig egy párna és egy nagyméretű, lefűzős dosszié. Hogy melyik kihez kerül, azt a szerencsére fogjuk bízni. Olyan cuki sorsolást nem ígérhet...