Ugrás a fő tartalomra

Szerintetek?

~~~♥♥♥~~~

Azt hiszem, ezen a blogon láttam valahol... régebben... egy ilyesmi neszeszert, mint amit most készítettem. De nem tudom eldönteni, tetszik-e vagy sem...
Nektek?





És kapásból itt van még kettő, ami csak az összeállításra vár.


~~~♥♥♥~~~

Megjegyzések

  1. Add nekem és akkor eldöntöm :)))
    Szerintem nem rossz, de élőben kéne látni, úgy lehet, hogy bele is szerelmesednék ! (Vagy nem :))) )

    VálaszTörlés
  2. Húú, nekem nagyon nagyon tetszik, imádom a nagyi mintát, és a lila szín is gyengém :))) Ide is jöhet vizsgálatra, de én már most tudom, hogy nem adnám vissza :D :D :D

    VálaszTörlés
  3. tetszik nagyon!!!! Sok gazdája lenne!:)

    VálaszTörlés
  4. Ismered a mintához való viszonyom, szóval nem,de ugye nem Vercsi tkaróját bontottad darabokra?

    VálaszTörlés
  5. Violini! Te tudsz olvasni a sorok között is:D Rájöttem, hogy túl nagy falat nekem:((( Csak nem tudom, mit kezdjek ennyi nagyi-blokkal. Ezt lehet árulni a Meskán?:))))

    Köszi, lányok! Azt hiszem, befejezem a másik kettőt és portéka lesz belőle. Ha nem kel el, akkor elajándékozom:)

    VálaszTörlés
  6. Jujj, ez meg nekem fáj. Illetve még jobban fáj:(
    De lesz neki más, csak nem horgolt. Mégiscsak a varrás az én műfajom:)

    VálaszTörlés
  7. Édes Julcsi, nekem az első problémám a színe (lila, az pedig a rózsaszín rokona) és nálam sajna hamar kipurcanna, mert az én táskámban a tollak csak be vannak dobva és szinte biztosan összeakadnának. Szóval rendes, igazi nőknek való darabok (nem a magamfajtáknak) :D

    és Vercsi kap varrottat? :D (jön a hideg!!!!)
    cuppneked

    VálaszTörlés
  8. Látom, vagyunk egy páran, akik szívesen elfogadnánk ezt a darabot...

    VálaszTörlés
  9. és ha még mindig megmaradna egy akkor...
    Nekem is vannak nagyikockáim. Én is takarónak indulta, aztán táska lett belőle(gondolatban) most hasonlóban gondolkodom. Szerintem is szuper lett. Igazi nőcis darab.

    VálaszTörlés
  10. Én biztosan vennék Tőled ilyen darabkákat a Meskán... :o) mert nem tudok horgolni! No?? Felteszed?? :o))

    VálaszTörlés
  11. Mamuszokat nem akarsz belőlük csinálni????Tudod,ezekből,1x feltettem nálam.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…