Ugrás a fő tartalomra

Babázás

Régóta dédelgetett tervem, hogy egy saját babát készítsek. Saját, olyan értelemben, hogy én tervezem, készítem a szabásmintáját, én készítem el. Ezernyi terv motoszkált a fejemben, aztán lassan-lassan összeállt, végül a napokban papírra is került a végleges forma. Miután felhajtottam egy nadrágot, szűkebbre szabtam három nadrágot és két szoknyát (nem, sajnos még nem a sajátjaimat:D), gondoltam megérdemlek egy kis örömvarrást is. Így született meg az éj leple alatt, szép csendben Tompika. És miért ezt a nevet kapta a keresztségben? Mindjárt elmesélem azt is.


Tompika csekély súllyal és 21 cm-rel született.Keskeny (és csámpás) harisnyás lábai vannak. A legbüszkébb a hajára vagyok, mely barna gyapjúból készült, tűnemezeléssel került a fejére. Egy nagy golyót a fej hátsó részére tűnemezeltem, hogy ne legyen annyira lapos, arra nemezeltem magát a hajat és végül rásimogattam még egy réteget, hogy ne látszódjanak a tűnyomok.




A neve pedig úgy lett Tompika, hogy miközben készült, egyfolytában azon mosolyogtam, hogy le sem tagadhatnám -persze nem is akarom-, hogy az enyém, mert akkora a tompora, mint az enyém:D. Enyhe unszolásomra fel is húzta a szoknyáját, hogy megmutassa nektek



Nagyon élveztem és biztos vagyok benne, hogy ő is nagy családban fog felnőni:D


Megjegyzések

  1. Tüneményes lett ! Névadásban is igen találékony vagy :-)))

    VálaszTörlés
  2. Engem elvarázsolt. Tompika egy igazi egyéniség! :)
    (Mondjuk nekem a Tompika névről a Besenyő család ugrott be, de ez az én gyári hibám. :D)

    VálaszTörlés
  3. Akkor én is gyárihibás vagyok? Nekem is Besenyő Tompika ugrott be. Olyan ez a névválasztás, mint a macska, akit Mihálynak neveztek el, de 5 kölyöknek adott életet. :) Ettől még aranyosabb. Meg a kis történettől. :)

    VálaszTörlés
  4. És én is mióta tervezem, hogy babát (is) fogok varrni... de jó, Te meg is valósítod, amit szeretnél!
    Tompika pedig igazi baba, nem manöken,nem hölgyike, éppen ezért lehet gyúrni, gyömöszölni és aludni vele.

    VálaszTörlés
  5. Tompika valóban Besenyős név, nekem is ők ugrottak be :-) nagyon édes-kedves baba, és Julcsi, te nem is hasonlítasz tomporilag a babára :-)
    Kriza

    VálaszTörlés
  6. Köszönöm, lányok! Annyira örülök, hogy jó a fogadtatása:D

    Lidércke! Igen, nekem is ő jutna eszembe, ha csak a nevet hallanám:D Az én Tompikám azonban egészen más Tompika:D

    Zaza! A gyapjúhaj miatt félnék pici gyerekkézbe adni, de ő csak prototípus, ez az enyém marad. A gyerekeim majd kapnak másikat, gyömöszölhető hajjal:D

    Kriza! Mert egy jó ruha ápol és eltakar:D

    VálaszTörlés
  7. Igazán aranyos lett. A haja különösen tetszik, de különleges az egész. :)

    VálaszTörlés
  8. grat :))aranyos és nagyon egyedi.
    Érdekes, hogy pár pöttyöt használva is milyen változatos stílusú kifejező arcokat lehet varrni.
    Ha a nagy popsijába teszel vmi nehezéket, akkor olyan jó tottyanósan tud majd megülni :)

    VálaszTörlés
  9. Nagyon jópofa- szerintem pont a körte formája miatt olyan egyedi.. A hajmegoldásodtól leesett az állam.. eszembe nem jutott volna, de nagyon ötletes.. A tartósságára én is kíváncsi vagyok- mondjuk ahhoz képest, hogy pl. egy simán, középen levarrt haj sem szereti, ha szálanként kiráncigálják..;D

    VálaszTörlés
  10. Julcsi! Megint leesett az állam! Hihetetlenül profi vagy!!!!Tüneményes Tompika! Az összehasonlítás miatt pedig kikapsz!:)

    VálaszTörlés
  11. Te szültél négy gyermeket,Tompika még egyet sem....

    VálaszTörlés
  12. De helyes lett! Nagyon jól sikerült.... :o))

    VálaszTörlés
  13. Julcsi, ismeretlenül is gratulálok ehhez a babához! Nagyon aranyos, és bevallom, nekem a befelé álló lábacskái tetszenek a legjobban, de a többi testrésze is imádnivaló!További kellemes babacsalád bővítést, szép napokat!
    Márti

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…