Ugrás a fő tartalomra

Díjak

~~~♥♥♥~~~

Számomra igen kedves emberektől kaptam. Éppen jókor, mert most nagy szükségem van a megerősítésre. Hogy lássam, van értelme annak, amit csinálok és itt nem feltétlenül a blogírásra gondolok. Épp az ellenkezőjére... ez az egyetlen mentsváram.
Tehát nagyon köszönöm Nektek: Szera, Kiseri, MAMMKA és Abile! Jót tettetek velem!:D





























És ha tovább kéne adnom, elővenném a szokásos sablon szöveget és mindenkinek adnám. Olyannak, aki még nem kapta meg és olyannak is, aki már megkapta. Ezért egy csavart találtam ki:D
Abile kapja a Szera által megálmodott "Kellemes nálad" díjat, Szera, Kiseri és MAMMKA pedig az Abile által nekem ajándékozott "Szeretet díjat" kapja.
Ugye, milyen furfangos vagyok?:D

~~~♥♥♥~~~

Megjegyzések

  1. Hogy ne lenne értelme annak amit csinálsz? Nem is értem milyen kétségeid lehetnek. Tessék csak tovább varrni mindenki örömére. :)) (Vagy félreértettem valamit és nem is ez a gond? Megesik velem...)

    VálaszTörlés
  2. A Barangolás bejegyzésben éán is átadtam neked igen furfangosan:""És oldalt neked rózsák vannak!!!!!!:))))
    Micsoda kreatív egy hölgyemény vagy!!!!
    Szeretek Nálad lenni! Ide is jön a díj! A Szera rajz!:)""----ezt írtam e kommentben,de nem így kellett volna,mert elkerülte a figyelmedet.:(
    Most újra megerősítem!:)

    VálaszTörlés
  3. Nagyon szépen köszönöm! Tényleg furfangos vagy! :o))
    Kétségeid pedig ne legyenek.... mindig itt lesznek azok, akiknek tetszik a munkád! ;o)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…