Ugrás a fő tartalomra

Kutya egy világ ez

~~~♥♥♥~~~

Harap-utca három alatt
megnyílott a kutya-tár, 
síppal-dobbal megnyitotta
Kutyafülű Aladár
Kutya-tár! Kutya-tár! 
Kutyafülű Aladár!


Húsz forintért tarka kutya,
tízért fehér kutya jár,
törzs-vevőknek 5 forintért 
kapható a kutya már.
Kutya-tár! Kutya-tár! 
Kutyafülű Aladár!


/Weöres Sándor: A kutya-tár/ 


Ugyan az én kis kutya-táramban nincsenek tarka és fehér kutyák, még törzs-vevőm sincsen, de ami nálam kapható, az csupa jószívvel készült:)


Személyes kedvencem a drapp-szegélyes tolltartó. Ott ugyanis egy kutyus kilóg a "tömegből", fennen hirdeti: ő bizony más, mint a többi:) Teljesen mint az emberek:)
A másik kedvencem az a fagyöngyös tolltartó, mert annak a tűzése velőscsontra hajaz. Remélem, egy műértő kezébe kerül:)
A harmadik pedig csak úgy van:)










































~~~♥♥♥~~~

Megjegyzések

  1. De rég hallottam ezt a versikét,de jó volt most elolvasni:D
    Szépek a tolltartók ,személy szerint nekem a "csakúgyvanos" tetszik a legjobban:D

    VálaszTörlés
  2. Nagyon aranyosak!! :)))
    Alig ismertelek meg a Meskán, mert úgy elbújtál!!!

    VálaszTörlés
  3. Bea! Köszi!:)

    treboretta! Ízlések és pofonok:) A vers pedig már megérte, ha örömet szerzett!

    Ilda! Rejtőzködöm, nehogy megtaláljanak! Jó kis üzletpolitika, mi?:)

    VálaszTörlés
  4. A kutyamindenit, de jók lettek! :-) Azóta én is szereztem ám kutyás anyagot, az is nagyon aranyos. A héten terveztem bedolgozni egy falvédőbe. Majd igyekszem mutatni. Amennyire a két göthös kis hátráltatóm engedi.

    VálaszTörlés
  5. Hé, én is így jelentettem be a Meska boltom nyitását... ! Rokonlelkek, na.
    Hajrá, Julcsi!

    VálaszTörlés
  6. Inecsg! Ugye, milyen jófejek ezek a kutyák!:)

    Zaza! Most visszakerestem a blogodon és tényleg! Mondjuk én inkább a tolltartóimat akartam így beharangozni, de a boltomnak sem rossz reklám:)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mindenek előtt egy kis magánélet, aztán jöhet a szemezgetés

Vagy ha úgy vesszük, akár azt is mondhatnám, hogy szolgálati közlemény.
2016. novemberében több szempontból is változás történt az én egyébként sem unalmas életemben. Bemutatótermet nyitottunk a Paloma-házban. Öt alkotótársammal együtt vágtunk bele, hogy próbára tegyük magunkat. (Ha a belvárosban jártok, feltétlenül nézzetek szét nálunk.) Ezzel együtt kezdtem félállásban dolgozni asszisztensként. S ez mellett még csinálom a Pjulcsy-t, ami hála nektek, egyre ismertebb és keresettebb. S tényleg, még van egy kicsike családom is!😉 (Hogy időközben fele-fele lett a nagykorúak és a kiskorúak aránya, mit sem változtat a lényegen.)
Így, ezekkel együtt csináltam végig az elmúlt két hónapot. Azt a két hónapot, ami egyébként is mindig, mindenki számára kritikus pont az évben. Nálam csúcsra járatódott és ha azt kérdeznétek, hogyan tudtam végigcsinálni, azt válaszolnám, hogy fogalmam sincs. Jöhetnék a közhellyel, ami attól még, hogy közhely, igaz: csodálatos Férjúr, két csodálatos barátnő, kedves…

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••