Ugrás a fő tartalomra

Naplóborító

~~~♥♥♥~~~

Végre valaki, aki értékeli a munkámat és igényt is tart rá:) Na jó, ez egy kicsit sarkított, de így van.

















Ez a naplóborító Levente osztályának készült a legnagyobb szeretettel. Végre egy osztályfőnök, aki látja Levente rejtett értékeit, tudását, úgyhogy megérdemli. 
Amikor kész lett a naplóborító, annyira csupasznak találtam, hogy gondoltam egyet és elkezdtem rá rajzolgatni kimosható filctollal. Bárhogy is rajzolgattam, mindenáron a Cinderberry Stitches motívumok kerekedtek ki belőle. Hiába, a tudatalatti most is dolgozott:) Szóval addig-addig rajzolgattam, míg a kimosható filctoll már vastagon állt rajta és csak a negyedik mosás után volt hajlandó végleg eltűnni:)


Egy kis lélekvidámító azoknak, akik ugyanúgy várják a tavaszt, mint én. Nem bírtam neki ellenállni:)



~~~♥♥♥~~~

Megjegyzések

  1. Észrevetted, hogy a csajjal külsőre is hasonlítotok?

    VálaszTörlés
  2. Ez a "kinek tetszik és ki is használná"gondolat mindig komoly gondot okoz nálam is.Akár még a családon belül is.
    Egyébként a borító nekem is tetszik!

    VálaszTörlés
  3. Szép lett! Nem számít milyen ihletésű a tűzésed, a lényeg, hogy szép! Legalább is én így vagyok vele! :)

    VálaszTörlés
  4. Szömörce! Nem tűnt fel, de megnézem:)

    Kriszta! Ez nehéz kérdés. A családban én már felmértem, ki értékeli, ki nem.

    Era! Köszönöm!

    VálaszTörlés
  5. naplóborító??? édes anyuka vagy ám! nálunk már elit bőrborítású van, azóta a saját borítóim pihennek...
    de varrtam egyet a régi osztályomnak (és új ofőjüknek), aki az elit naplót is beleszuszakolja évek óta... minden nap boldoggá tesz, ha látom...:D
    ügyes vagy, tetszenek a kacskaringóid...
    és cupp

    VálaszTörlés
  6. Leviéknél is olyan flancosak vannak már. Ezért is esett jól a felkérés:))

    VálaszTörlés
  7. ez valahogy olyan otthons, a rideg naplot is meglagyitja:-)
    A tuzes pedig tokeletesen raillik. Ezt nagyon irigylem benned, mert en pl teljesen keptelen vagyok mintasakat osszerakni, arrol nem is szolva, hogy mintashoz himezni!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…