Ugrás a fő tartalomra

A táskám

~~~♥♥♥~~~

Mammka kérte, mutassam meg. Ezért kiborítottam a tartalmát ma délelőtt.

Most a "Prága táskámat" használom, mert ez a legújabb és mert általvetős. Ilyenkor ezt szeretem, mert nem csúszik le a vállamról. Majd nyáron jöhet másmilyen:)
Hogy mi van benne?
-amik mindig nálam vannak: színes, kötött irattartó Kingától, gyógyszeres bugyi Borcsamamától, tolltartó Edigétől, jelenlegi pénztárca S.Andytól:)
-amik legtöbbször nálam vannak (sosem akkor, amikor kéne): napszemüveg, textilszatyor, "sörözős" szütyő,  nedves törlő, papír WC ülőke, mérőszalag S.Andytól (ez nincs mindig nálam, Levit helyettesítette, mert nem volt hajlandó velem jönni nadrágot nézni:D)
-amik mindig változnak: szórólap az előbb említett fejmasszázsról, Panni pillangója és gyűrűje, Bende játéka, névjegy, Algopyrin (soha nem használom, nem is értem hogy került ide), playmobil figura, névjegy.

És persze kulcs és mobiltelefon, de ma vasárnap van, azokra épp nincs szükség:)

~~~♥♥♥~~~

Megjegyzések

  1. És én éppen most láttam a szépségeket élőben. :)

    VálaszTörlés
  2. Én meg elfelejtettem a mobilomat beírni hozzám.:)pedig anélkül már nehezen megy az élet.
    Igazi anya-szütyő!:)

    VálaszTörlés
  3. Judit! Erre gondoltam én is:)))
    Mammka! Ma kérdezte meg a férjem, hogy nemsokára a Levinek is vennünk kell mobil telefont?! Hát, lehet...

    VálaszTörlés
  4. Örülök, hogy végre bele lehet kukucskálni mások táskájába : ) Legalább látom, hogy nem én vagyok az egyetlen, akinél előfordul egy két archiválatlan nyugta és gyerekjáték : ))

    VálaszTörlés
  5. Mennyi szépség van a táskádban! Tetszenek a babáid is, nagyon aranyosak. A behorgolt köveken is megakadt a szemem, szuper ötlet!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…