Ugrás a fő tartalomra

A mi Erzsi nénink

~~~♥♥♥~~~

Írtam már Erzsi néniről...
Tőle kaptam azt a könyvet, amiről kiderült, hogy nem is ér keveset.
De akkor még élt.
Ma már nem.
A hálátlan rokonok mindent a Vöröskeresztnek adnak.
Szívük szerint mindent nekünk adnának, mert nagyon szeretett minket.
Mi is őt.
Ma délelőtt átmentem és megmentettem néhány dolgot az enyészettől.
 
A varrósdoboza is az enyém lett.

Tele mindenféle kincsekkel














Néhány doboz, fiók.
 
A minap Panni elalvás előtt kijött a szobájából
Sírt.
Eszébe jutott Erzsi néni.
Azt mondta, nagyon hiányzik neki.
Ma délelőtt ott álltam az üres lakásban.
És én is sírtam.
Mindannyian nagyon szerettük.


~~~♥♥♥~~~

Megjegyzések

  1. Szegény:(

    Julcsi ezek kézzel horgolt csodák:)

    VálaszTörlés
  2. Jaj, de nagyon szépek! És ez mekkora érték (úgy látom érzelmi is). Még a gépi pamutcsipkét is aranyáron adják az üzletben. És azok a fadobozok! Dobozmániás vagyok : )

    VálaszTörlés
  3. Szömörce! Igen, kézzel horgolt, kikeményített csodák:)

    Aledi! Én is, azért csaptam le rájuk. Igazából kettő nem is doboz, hanem fiók, de fel tudom használni:)))

    VálaszTörlés
  4. Részvétem.. :(

    És DOBOZOOOK!! (Virtuális sikoly.. )

    VálaszTörlés
  5. Fogadd részvétem! :(
    Gyönyörű csipkék, jó, hogy meg tudtad menteni őket!!!

    VálaszTörlés
  6. Tudod,mosolyogva néz Rád ,Fenről,hogy milyen kedves,szerető asszonyé lettek az ő kincsei.A szívetekben és ezekben a csodálatos kézimunkákban továbbél....

    VálaszTörlés
  7. A képeket nézve Nagymamám és Dédimamám kincsei jutottak az eszembe... Sok-sok kincs birtokosa lettél és ha ezek a tárgyak mesélni tudnának...

    VálaszTörlés
  8. Vacska! Eszter! A szomorú dolog még tavaly nyáron történt, a körülményeiről olvashattatok a családi blogomon. Ezért is érdekes a dolog, hogy Panninak így egyszer csak eszébe jutott.

    Mammka! Igen, tudom:)

    Zseniko! :)

    Abile! Az én nagymamámtól a tesóm örökölt néhány kincset.

    VálaszTörlés
  9. Részvétem. :( Bár lehet tiszteletlenségnek tűnik, de első reakcióm az volt, de piszok mázlista vagy! Most meg szégyellem magam. Mégiscsak hagyatéki úton jutottál ennyi gyönyörűséghez. Jajj, régi fiókok... Nyálat csorgatok keményen. Csinálj valami szépséget az örökösöknek egy részéből! :)

    VálaszTörlés
  10. A legjobb helyre kerültek ezek a kincsek. Ha már Ő nem lehet veletek... :( Tudom, hogy egyébként is gyakran eszedbe jutna, de ha használod a hagyatékát, a tárgyak is idézni fogják.

    VálaszTörlés
  11. Skippo! Nem érdemlik meg...:(((

    Lidércke! Valószínűleg nem fogom használni az eszközöket, csak a csipkéket. De elteszem az emlékes dobozomba, az biztos:)

    VálaszTörlés
  12. Részvétem!!!Nagyon szomorú mikor kidobálják,vagy eltüntetik szem elől azokat a holmikat amikért élt szegény.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••