Ugrás a fő tartalomra

Ajándékok születésnapra

~~~♥♥♥~~~

Egy immár kétéves kislánynak, aki szereti Eperkét.
Egy táska, amiben magával viheti azt a rengeteg kincset, amire egy ekkora hölgynek szüksége lehet: játékok, könyvek és szuszóka:)
 
Egy párna, ami szintén Eperkés. Nos, erre nem vagyok túl büszke. Hiába az elképzelés, ha a kivitelezés már nem megy olyan jól és a bőséges anyagválasztékból nem tudjuk kiválasztani a legjobbat.

 
És néhány apróság, aminél a mottóm (mint mostanában mindenben) lehetne: jobb későn, mint soha. Ha jól emlékszem, még karácsony előtt hirdetett Zelnice egy játékot, amiben textil zöldség- és gyümölcsgyárrá változott a fél blogvilág:) Kivéve engem, mert hiába tetszett annyira a dolog, bele se kezdtem. De mint tudjuk, ami késik nem múlik! Ez a szülinap remek alkalom volt, hogy elkészítsem az ünnepeltnek, nagy sikert aratva vele. Ugyan csak töredéke készült el (egyenlőre) az ételeknek, de lesz még folytatás. 
(A zöldségekből és gyümölcsökből remek harci eszközök is lehetnek egy csatában. Tesztelve:D)

 

~~~♥♥♥~~~

Megjegyzések

  1. Mi a baj a párnával? Nekem az is nagyon tetszik! :)

    VálaszTörlés
  2. Kata is Eperke rajongó.. :D (Vagy :P) Isten éltesse Vercsit!! :D
    Szépek lettek az ajándékok.. :)

    VálaszTörlés
  3. Én ugyan nem látom a párna hibáját sem, de a táska jobban tetszik : )
    És a zöldségek szuperek, én is szeretnék a lányomnak, csak mind odázom a dolgot, pedig a héten van a szülinapja. De most ezektől kedvet kaptam.
    Isten éltesse a nagylányt!

    VálaszTörlés
  4. Boldog szülinapot a nagylánynak! Nagyon szép dolgokat készítettél neki!
    Nem csak te maradtál ki a gyümi-zöldség varrásból, hanem én is. Ugyan már behoztam a lemaradást, kb. 2-3 hete elkészítettem két-három sorozatot, de még nem volt alkalmam megmutatni.

    Az a torta szelet egész csábítóan néz ki! :-) biztos finom is volt.

    VálaszTörlés
  5. Lidércke! A színválasztás nem volt túl jó:(

    Aledi! Nálam is a táska a favorit:) Köszönjük a jókívánságot, hasonló jókat a lányodnak is!

    Vacskamati! Inkább:P Mint már írtam, nem szeretem. Az a jó, hogy a táskán vagy a párnán nem hallom a hangját:) Mert egyébként elviselhető figura.

    Inecsq! Köszönjük! Igen a torta nagyon finom volt, azért is került belőle egy szelet a fotóra is:)

    VálaszTörlés
  6. Isten éltesse a kisnagy lányodat! :) Nekem mind tetszik, nagyon. A zöldségek, gyümölcsök meg nagyon jók lettek, igazán élethűek.

    VálaszTörlés
  7. Boldog születésnapot kívánok a kis Hölgynek! Csudaszép lett a táska és a párna!
    Nálunk is dobálózás lett az eprekkel, amikor átadásra kerültek az ünnepeltnek! :o))

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…