Ugrás a fő tartalomra

Játszószőnyeg

~~~♥♥♥~~~

Végre-végre teljesen kész.
(Valaki elárulhatná nekem, hogy egy ekkora holmiról hogyan lehet jó képet készíteni:D Ha a fény adott, mondjuk délutáni, akkor a szín sárgás lesz. Ha délelőtti és felülről jön, akkor szürkés és mindenhol beárnyékolok. Arról nem is beszélve, hogy alig fér bele a képbe együtt. Éppen ezért több részletben teszek fel rengeteg képet, hogy ízelítőt adhassak belőle. Aki inkább élőben szeretné látni, azzal találkozunk Kecskeméten április 17-én:D)

Részletek nagyban a tóról, a parkról, az erdőről és a házról.
Részletek kicsiben, hiszen az apróságok is fontosak.
És a szett, amit nincs szívem eladni, hiszen a lányok odáig vannak érte, Vera még a komódról való leesést is megkockáztatta miatta:)



~~~♥♥♥~~~

Megjegyzések

  1. Megértem Verát : ) Ez annyira tökéletes minden részletében. Jók a közeli fotók, a nagy képen tényleg nem látni a részleteket.

    VálaszTörlés
  2. Hú, ez nagyon helyes lett, úgy ahogy van... Jó az ízlése a kicsi lánynak, a helyében én sem engedném eladni!

    Edina

    VálaszTörlés
  3. Nekem is nagyon tetszik....kicsit én is játszanék rajta egy négy-öt éves társaságában :)

    VálaszTörlés
  4. Nagyon édes! Oda ne add másnak!

    VálaszTörlés
  5. Óóóóóóó:((( Nagyon úgy tűnik, hogy aznap családi banzáj lesz nálunk:(((

    De péntek este megyek a megnyitóra és jól megskubizom élőben!!

    VálaszTörlés
  6. Julcsi, nagyon tetszik, szép is, meg hangulata van, meg látszik, hogy szívvel készült. Nem csodálom, ha mindenki magának akarja.
    A figurákkal együtt utánozhatatlan bája van!

    VálaszTörlés
  7. Azta mindenit, ez nagyon Julcsis lett. Imadom a varrott reszleteket!! Jol ertem, hogy az allatokhoz keszult a takaro?
    Egyebkent meg rossz hirem van, szerintem erre sorozatgyartast kell majd inditanod, tuti lenne kereslet ra:-)

    VálaszTörlés
  8. Kastanie! Szerintem a hangulata a visszafogottságában van. Én nem szerettem túl színes dolgokkal körülvenni a gyerekeket, talán ezért lett ez is ilyen:)

    Kicsoda! 10 év múlvára vállalom is a megrendeléseket:) Egyébként együtt készült a kettő, egymáshoz:)

    VálaszTörlés
  9. Nagyon tetszik. Pont a visszafogottsága. Én sem vagyok híve a halmozzuk el a gyerekeket színekkel elvnek. Mi is elfogadnánk. :)))))

    VálaszTörlés
  10. Már az állatkák is nagyon tetszettek, de ezzel a lakóhely- szőnyeggel valami tuti lett!!!

    VálaszTörlés
  11. Mond Julcsi, miről meséltél nekem a metrón? Mert nem erről a tündéri darabról az biztos! Minden lényeges elhangzott előttem... én már csak csendben gyönyörködöm! (és drukkolok!;) )

    VálaszTörlés
  12. Nagyon tetszik az egész, főleg az apró részletek, és színek: pont gyerekeknek való! én sem szeretem a rikító gyerekholmikat , szerintem ők sem :o)

    VálaszTörlés
  13. Hát ezt én sem adnám el ..........Az állatokba különben is beleszerettem! :O)

    VálaszTörlés
  14. Nagyon-nagyon tetszik, minden kis részletével. Ügyes vagy!

    VálaszTörlés
  15. De jó, de jó, de jó!!!

    Egy baj van: én is varrtam nyuszit, egy képről készült, amit a neten találtam, olyan is, meg nem is, de a tiedhez is hasonlít, fel sem merem tenni a blogra 8sem).

    VálaszTörlés
  16. Úgy örülök, hogy tetszik mindenkinek!:)

    Rita! Azért csalóka ám a fotó!:) Nem annyira jó ez, hogy pályázzon:(

    Mesi! Az én gyerekeim tuti nem szeretik a színes holmikat:) De hát éppen azért, mert az én gyerekeim:)

    Zaza! Na ne tessék szórakozni!:) Én én vagyok, nem valami irigy kutya;)

    VálaszTörlés
  17. Csodaszép lett! Ne add el, ezt úgyse fizetnék meg értéke szerint:-)
    Szélkakas a tetőn - ettől lehidalok.

    VálaszTörlés
  18. Tudom (saját tapasztalat), hogy a fotó az apró hibákat nem mutatja, viszont az egész annyira sugárzó és hangulatos, hogy talán élőben is másodlagossá teszi az ilyen-olyan tökéletlenségeit ennek a gyönyörű munkának!

    VálaszTörlés
  19. úgy ahogy van nagyon szuper és julcsis, én sem akarnék megválni tőle!
    én székre állva, kart előrenyújtva szoktam fotózni ilyesmit, és a fehéregyensúly-állítóval is szoktam variálni, ha nem jók a színek.végső megoldásként ott a picasa :-)

    VálaszTörlés
  20. ÓÓÓÓ! De jó, hogy visszanéztem! Ezt kár lett volna kihagyni : )))
    Nagyon szép lett!!! :))

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…