Ugrás a fő tartalomra

Másik három állat

~~~♥♥♥~~~


Elkészültek mindannyian. Megvannak a hiányzó lábak, farkincák, tappancsok, fülecskék.


~~~♥♥♥~~~

Megjegyzések

  1. De jók! Nekem a malac és a nyuszi a kedvenceim, de mindegyik nagyon aranyos!

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jók!Szurkolok, hogy nyerjél megint!

    VálaszTörlés
  3. Ezek fantasztikusak! Egyszerűek, nincsenek agyoncicomázva, erőlködve, de nagyon megragadtad a lényegüket! Azt hiszem szeretnék majd egyet én is. Kívánom, hogy legyen sok sikered velük!!

    VálaszTörlés
  4. Igen, igen, igen!

    Nagyon jók lettek. :-)

    VálaszTörlés
  5. Egyszerűek és mégis nagyszerűek!
    A nyuszit imádom.
    Sok sikert!!!

    VálaszTörlés
  6. A nyúl, a nyúl, a nyúl a legjobb !

    VálaszTörlés
  7. Nagyon aranyosak lettek mindannyian! Remélem ott is sikerük lesz, ahova mennek. :) Kedvenc részleteim a béka mosolya, a nyuszi füle, a macska arca, a maci talpa és a malac orra.

    VálaszTörlés
  8. Szuper mind, egytől-egyig. Gratulálok!

    VálaszTörlés
  9. Örülök, hogy mindenki talált kedvére valót:) Nekem személyes kedvencem a nyuszi és a cica.
    Terveim között az eladás szerepel a későbbiekben, de nem biztos, hogy a lányaim engedik:)

    VálaszTörlés
  10. Gratulálok! Igazán helyes kis "állatseregletet" sikerült készítened... Tuti befutók :o))

    VálaszTörlés
  11. Szuper ez a kis állatkert! Nagyon helyesek egytől-egyig!

    VálaszTörlés
  12. Nagyon helyesek, egytől-egyig! :) Olyan mosolyra-fakasztók!

    VálaszTörlés
  13. Mindegyik nagyon aranyos!!
    Balázs béka mániás, így elfogultan őt szemléltem: azokkal a hatalmas tappancsokkal, édes!!!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••