Ugrás a fő tartalomra

Még mindig vannak kincsek az almáriumban

~~~♥♥♥~~~
 Na jó! A süteményes készleteket már az első körben elhoztam. A többit szép sorban:)
 

Era! Találtam még zokni kötőtűket.
És szerencsére a varrógépnek is találtam gazdát.


~~~♥♥♥~~~

Megjegyzések

  1. Mennyi, mennyi gyönyörűség!

    VálaszTörlés
  2. Ezeket mind megtartod? Én egy pár dologra vevő lennék. Nem csere, készpénz.

    VálaszTörlés
  3. Én már csak hörögni tudok.. Az a vörös mintás készlet... és a többi is... Erzsi néni szépérzékében nem volt hiba, azt hiszem.. :D

    Még több zoknikötő? :) Ki van jelölve az utad.. mikor tanítsalak meg kötni vele? :D

    VálaszTörlés
  4. Csodaszép látvány, és nagyon gusztán tálaltad:)

    VálaszTörlés
  5. Olyan mintha lenne egy saját szuper bolhapiacod. Nem irigykedek, áááááááá :)))) Csodálatosak. :)

    VálaszTörlés
  6. Csatlakozom Erához: Erzsi néni nagyon tudta mi a szép! Tényleg olyan,mintha egy régiségboltba csöppentem volna bele.
    Az a madárkás sörnyitó.......Huuuuu!
    Meg minden!Nagyon jó,hogy megmented a kincseket!
    Julcsi,a KINCSMENTŐ.:)

    VálaszTörlés
  7. És tudjátok, mi a bosszantó? Na nem azért, mintha én nem örülnék neki és nem azért, mert sajnálnám a Vöröskereszttől, de csak úgy odaadják nekik, anélkül, hogy átválogatnák. Van egy hatalmas, intarziás, három ajtós szekrény is. Ha tudnám azt is elhoznám, mert gyönyörű. A barátnőm elvitt egy elegáns éjjeliszekrényt és 4 faragott széket:) Övé lett a varrógép is.

    VálaszTörlés
  8. Julcsi!

    Hol lehet ilyen gyönyörű brossokat lelni, a tányérokról nem is beszélve?

    puszi Zsófi

    VálaszTörlés
  9. Gyönyörűségek!!! Annyira szépek, annyira régiek, annyira finomak!!

    VálaszTörlés
  10. Csak ámulok... Micsoda kincsek!

    VálaszTörlés
  11. nagyon csendben megkérdezhetem, mi az az almárium? Honnan vannak ezek a csoda dolgok?
    csilla

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…