Ugrás a fő tartalomra

Pályázat

~~~♥♥♥~~~

Hagytam magam rábeszélni:) és egy újabb pályázatra jelentkeztem. Ezúttal a Kecskeméti Foltvarró Egyesület által meghirdetett kiállításra készülök, gyerekjátékok kategóriában.
A nemrég bemutatott sok-sok láb, kéz és test nem kacsák, nem nyulak, hanem öt különböző állat: béka, cica, nyúl, malac és medve.
A béka és a cica már teljesen elkészültek.
A béka a már tőlem megszokott formában feszít, csak most kicsit visszafogottabb színekben, hogy ne lógjon ki a sorból. Drapp vászonból készült, zöld pocakkal.
A cica hasonló szabásmintával készült, szintén drapp anyagból. Pocakja és farkincája, kedves kis rózsaszín mintás pamutvászon.
Vérmes reményeim nincsenek, mert a határidő és az elmúlt napok betegségei, nyavalyái bizony lefárasztottak és megviselték egyébként is megtépázott idegeimet, ezáltal a kezeim sem tudtak úgy működni, mint ahogyan szerettem volna. Ha belegondolok, hogy holnapra ígérték a szállítását Kecskemétre és a másik három állatnak még hiányzik néhány alkatrésze, a játszószőnyeget pedig még keretezni és tűzni kell, akkor szívem szerint le is mondanék az egészről.

De hogy ne legyek ennyire passzív, egy kis kedélyjavítónak megmutatom Bendének milyen renitens elképzelései vannak, mondjuk egy nyuszifarkot illetően. Felvilágosítottam, hogy szeretném majd a későbbiekben eladni a szettet, egy Vercsi korabeli kisgyereknek. Rájött hogy a tű akkor nem jó megoldás a farok rögzítésére, valami mást kell kitalálnia:)


~~~♥♥♥~~~

Megjegyzések

  1. Á, most látom, hogy milyen csinos farkincája van a cicának. A nyuszifarok meg teljesen jó, nyuszis. Valahol el kell kezdeni, és persze minél korábban : )
    Nagyon kedves ez a kettő, kíváncsi vagyok a többire is.

    VálaszTörlés
  2. Nagyon aranyosak, és olyan kis cukik. Hajrá a többiekkel is, biztos nagyon szép lesz minden. :)

    VálaszTörlés
  3. Nagyon édik lettek:) biztos sikered lesz :)))) Gratula!

    VálaszTörlés
  4. Engem a cica mosolya fogott meg. :) Nagyon aranyosak!

    VálaszTörlés
  5. Fel a fejjel! Biztosan kész leszel és nagy sikere lesz az állatkáknak. Jó fejek, tetszenek!
    Bende szerintem ma egész nap a farkincán fog gondolkodni és estére megoldja a problémát. :-))

    VálaszTörlés
  6. Nekem is nagyon tetszenek, és kíváncsi vagyok a másik három állatkára is!
    :-)

    VálaszTörlés
  7. Úh ezek nagyon szépek! Remélem látom Őket Kecskeméten!

    VálaszTörlés
  8. Nagyon jó látni a kószáló végtagokat a végleges helyükön! :o) Mielőbbi gyógyulást és jobbulást kívánok Neked!
    Bende ötlete fantasztikus!! Gondold el, mennyivel gyorsabban készenlennénk sok-sok aprósággal ezt a megoldást alkalmazva :o)

    VálaszTörlés
  9. Hihetetlen jó fejek ezek az állatok:) Ügyes vagy:)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…