Ugrás a fő tartalomra

Varrógép nélkül

~~~♥♥♥~~~

Mit csinál az ember, ha elviszik a varrógépét egy teljes generálra?
Igaz, az elválás nem lesz hosszú és van, hogy egyébként napokig nem is ül le a varrógépe mellé csak vágyakozó pillantásokat vet felé, de akkor is. Mit ér az ember varrógép nélkül?:))))))
Tehát az ember lánya, adott esetben én, a búcsú előtt még varr gyorsan néhány apróságot:)

Mondjuk befejez egy néhány hónapja kiszabott neszesszert. Közben gondolkodik, lehetne ez akár az áprilisi FEB, de azért szeretne egy nagyobbat befejezni a néhány közül. Ezzel a döntéssel még vár....
Aztán gyorsan befejezi a szintén régóta kiszabott, nagyon jól kigondolt, alaposan megtervezett piros neszesszert és csalódik egy nagyot:) Nem csak azért mert a kivitelezés már pocsék lett, hanem  mert a méregdrága Tilda anyagába vágott bele, amit oly' régóta csak simogatni mert:)
Továbbgondolva a dolgot, gyorsan kiszab egy harmadik neszesszernek valót, de hogy ne legyen egyszerű a dolog, gyorsan készít egy saját szabásmintát hozzá. Az elgondolás szintén nem egyezik a végeredménnyel, de saját készítésű horgolt csipke akkor is fog kerülni a szélére. Valahogyan.....:)
És ha már mindennel végzett és a varrógépnek is csak a hűlt helyét látja, akkor gyönyörködik ebben. Mert ÖRÖM ránézni:)
Nos, így esett, jól esett:)

~~~♥♥♥~~~

Megjegyzések

  1. Szédületes vagy! Mennyi időnként szervizeled a géped? A tildás neszinél szerintem túl sok a piros, esetleg törd meg egy fehér paszpóllal a tövében, vagy fordítsd rá a csipkét az anyagra varrd rá és gyöngyözd ki.. (?) Jó lenne látni egy egész képet róla.. Az első nagyon klassz lett. :D

    VálaszTörlés
  2. Nekem is akkor kezd el hiányozni minden, amikor el akarja vinni valaki. Akkor hirtelen ezer dolog eszembejut, hogy miért ne tegye. :)

    VálaszTörlés
  3. Tus trabajos son bonitos y delicado, pero no entiendo lo que comentas, espero que tu a mi me puedas entender.
    Un beso.

    VálaszTörlés
  4. Hm... a középső nekem se jön be, nem is azért mert sok benne a piros (nálam pirosból nem lehet sok:), hanem az oldalára varrt, amúgy gyönyörű, csipke talán túl széles. Vacskamati ráfordítós ötlete viszont tetszik. Az első, és utolsó neszi nagyon finom, nőies darab, tetszenek.
    (Milyen jó, ha az ember ismer egy latin nyelvet, szépen megértettem az előző kommentet, pedig sosem tanultam spanyolul:)

    VálaszTörlés
  5. Vacskamati! Egy Veritasról van szó, amit én is a "nagy Veritas-lázban" vásároltam, annak asssszem 2 éve. Azóta most először megy kipucolásra. Este talán már itthon is lesz...

    FércJudit! Rossz kimenni az erkélyre:)

    Aledi! Nem foglalkozom vele már, a napszemüvegemnek éppen jó lesz:)
    (Nekem fordító kellett, de még így sem értettem meg igazán:( )

    VálaszTörlés
  6. Szó szerint a következőt írja Juana:
    A munkáid szépek és finomak, de nem érte, amit hozzá írtál, kommentáltál, remélem te megértesz engem. puszi.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…