Ugrás a fő tartalomra

Ujjbábok

~~~♥♥♥~~~

Mit tehet az a szerető szívű édesanya, aki könnyelmű ígéretet tesz egyszem nagylányának arra, hogy a következő angolórára elkészülnek azok a rég áhított ujjbábok?
Hát nekiáll és éjnek évadján megvarrja, hiszen szeretett nagylány este az orra alá dug egy cetlit, miszerint "csütörtökön angolóra". 
Édesanya tehát feledve bút és bajt varr egy apát, egy anyát, egy lánytestvért, egy fiútestvért és egy kisbabát. 
És miközben már sajog a háta és vibrál a szeme, azon mereng, hogy vajon van-e jelentősége annak, hogy milyen sorrendben készültek a bábok? Előbb a bébi, aztán az apuka, a nagyobb gyerekek és végül az anyuka...
Aztán persze rájön, hogy butaság ilyeneken gondolkodni, az egészet a fáradtság teszi vele, mindössze puszta véletlen és nem kellenek a belemagyarázások :))))))

~~~♥♥♥~~~

Megjegyzések

  1. :-DDD

    (Van jelentősége, de nem rossz a sorrended. Ha megnőnek, úgyis megváltozik a dolgok fontossága. Vajon, hova került volna a hobbi-báb? ;-D)

    VálaszTörlés
  2. Aranyos a babacsalád!:-)))
    És nagyon szeretem a bejegyzéseidet ezekkel a finom utalásokkal a sorok között - kihallatszik belőle a fáradtságon túlmutató kedvesség és derűs életszemlélet!:-)

    VálaszTörlés
  3. RP! Hobbi báb?:))) Nem is tudom, hogy ábrázolnám...:)

    Réka! Ezzel most úgy megleptél, hogy nem is tudom mit írjak. Én legtöbbször csak írom, ami jön. De hogy ez át is jön az írásaimon, azt nem gondoltam. És ennek nagyon örülök, mert akkor van értelme:))

    VálaszTörlés
  4. Ó, de ügyes ez az anyuka!!!

    VálaszTörlés
  5. Mit meg nem teszünk gyermekeinkért:-)))) A farsangra én is mindig éjjel varrtam a jelmezt, persze reggelre mire kellett, ott volt a gyermek ágya mellett, ha felébred lássa, megvan nem hiába izgult érte!

    VálaszTörlés
  6. Móni! Köszönöm!:)

    Lonci! Na igen, a farsangi jelmezek. Amik még az utolsó pillanatban is változhatnak:)

    VálaszTörlés
  7. Nekem is az jar ilyenkor a fejemben, hogy mi lehetett volna belolem, ha ilyen mamam van mint te?:-D

    VálaszTörlés
  8. Aniko! :)))))

    Kicsoda! Miért? Szerintem a lehető legjobban csinálod, nekem kicsit irigylésre méltó.

    VálaszTörlés
  9. Szívvel-lélekkel készültek, látom ám!

    VálaszTörlés
  10. Naná, hogy az anyuka a végén. Így van rendjén :) Szép, aprólékos munka, a bébi a kedvencem.

    VálaszTörlés
  11. A te gyerekeid nem csak okosak lesznek, hanem kedvesek es melegszivuek, csak ugy magatol ertetodoen:-)
    En pl. egyaltalan nem vagyok kedves:-)

    VálaszTörlés
  12. Erről nekem egészen más a véleményem. Rólad is, rólam is és a gyerekeim boldogulásáról is:) Majd a kiránduláson jól megbeszéljük, mert itt nagyon hosszú lenne.

    VálaszTörlés
  13. Szia Julcsi!

    Most keveredtem ide hozzád és nagyon tetszenek ezek az ujjbábok!!!

    Volna kedved és erőd egy egyszerű leírást készíteni (lehet, neked egyértelmű, de vannak kevésbbé gyakorlott varró anyukák is)? Akár ugyanide, vagy máshová linkelve...

    A blogomon gyereknek/gyerekekkel készíthető alkotásokat gyűjtök össze. Már egyszer kerestem ujjbábokat. A tieidről is nagyon szívesen írnék egy bejegyzést, ha hozzájárulsz.

    Előre is nagyon köszönöm!

    Üdv,
    Kriszti
    http://alkotomami.blogspot.com/

    VálaszTörlés
  14. Szia Kriszti! Örülök, hogy rámtaláltál!
    Szívesen készítek egy képes leírást, mert azt kérte Panni, ez inkább a mi családunk legyen, tehát egy fiú még kell.
    Jövő héten jó lesz?

    VálaszTörlés
  15. Nagyon kedves, hogy ilyen gyorsan reagáltál, köszönöm!
    Persze, ahogy időd engedi, tudod, nem sürget semmi.
    Nagyon örülnék, illetve remélem sok más anyuka is!
    Ha kész vagy, felteszed ide a blogra, ugye? Ezt tudom figyelni, belinkeltelek...
    Köszönöm mégegyszer!!!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mindenek előtt egy kis magánélet, aztán jöhet a szemezgetés

Vagy ha úgy vesszük, akár azt is mondhatnám, hogy szolgálati közlemény.
2016. novemberében több szempontból is változás történt az én egyébként sem unalmas életemben. Bemutatótermet nyitottunk a Paloma-házban. Öt alkotótársammal együtt vágtunk bele, hogy próbára tegyük magunkat. (Ha a belvárosban jártok, feltétlenül nézzetek szét nálunk.) Ezzel együtt kezdtem félállásban dolgozni asszisztensként. S ez mellett még csinálom a Pjulcsy-t, ami hála nektek, egyre ismertebb és keresettebb. S tényleg, még van egy kicsike családom is!😉 (Hogy időközben fele-fele lett a nagykorúak és a kiskorúak aránya, mit sem változtat a lényegen.)
Így, ezekkel együtt csináltam végig az elmúlt két hónapot. Azt a két hónapot, ami egyébként is mindig, mindenki számára kritikus pont az évben. Nálam csúcsra járatódott és ha azt kérdeznétek, hogyan tudtam végigcsinálni, azt válaszolnám, hogy fogalmam sincs. Jöhetnék a közhellyel, ami attól még, hogy közhely, igaz: csodálatos Férjúr, két csodálatos barátnő, kedves…

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••