Ugrás a fő tartalomra

Fűben, fában

~~~♥♥♥~~~

Nem, nem csaptam fel Maria Trebennek:)  Nem orvosságot látok fűben, fában, hanem festékanyagot.
És ez legalább annyira jó.

Ezúttal megpróbáltam gyapjút is festeni, gondolván a babáimnak sokkal természetesebb hajuk lesz, mint a "gyári" gyapjúból. És lőn! Nagyon szépek lettek, érdekes módon sokkal élénkebb színeik lettek, mint a lenvászonnak, amivel együtt főztem őket. És az árnyalatnyi különbségek is sokkal jobban látszanak. Nem ez volt az első kísérletem. Már látom magam előtt a gyapjúfonalakat, amikből majd a hosszú téli estéken sapkákat, kesztyűket kötök:)

Diófalevél.
Vöröshagyma, aminek főzőlevébe ezúttal egy(!) darab lila hagyma héja is belekerült. Az eredmény bámulatos a múltkori sárgaborsófőzelék sárgához képest:)
A két főzőlé házasításából született ez a szín. A vásznon nem annyira észrevehető a leheletnyi különbség, de a gyapjún annál inkább.
Számomra újdonság: rebarbara. Nem lett túl erős szín, de mindössze egy darab rebarbarát használtam el hozzá, hátha az információim tévesek.De nem, rebarbarával tényleg lehet festeni, az eredmény halvány sárgás-zöld, inkább sárga, mint zöld.
Együtt a négy árnyalat lenvászonból és gyapjúból.

~~~♥♥♥~~~

Megjegyzések

  1. jajj ezek nagyon jók lettek:)
    A rebarbarás gyapjú igy képen olyan "szőkének" látszik:)

    VálaszTörlés
  2. Szuper!!!!! Ngaoyn teteszenek ezek a festős dolgaid! :D

    VálaszTörlés
  3. Nagyon szép, természetes árnyalatok! (Ha hajfestékben tudnád őket reprodukálni, akkor is sikered lenne....:-)))

    VálaszTörlés
  4. Nagyon örülök, hogy gyapjú is került a festőlébe! ;-D Fantasztikus színeket festettél. :-D

    VálaszTörlés
  5. Nagyon szépek lettek! Nekem főleg a diófával festett gyapjú színe tetszik a legjobban!:-)A rebarbarás meg tényleg olyan igazi szőkés!:-)

    VálaszTörlés
  6. Fantasztikusak! :-)

    Elárulod, hogy hol szerzed be a lenvásznat?

    VálaszTörlés
  7. Köszönöm! Tényleg nagyon jó móka ez a növényekkel való festés. Csak kezdeni is kéne már velük valamit...

    Cic! A szokásos helyemen: a Móricz Zs. körtéri lépcsősben. Érdekel?

    VálaszTörlés
  8. Nagyon szépárnyalatok! A lila hagyma sztem is csodá színt ad, én tojásfestésnél is teszek a vöröshez.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…