Ugrás a fő tartalomra

UFO

~~~♥♥♥~~~

Csak ez most nem úgy, hanem így:)
Egy szívünknek oly' kedves ismerősnek, aki néhány napja már a harmincas éveit tapossa. Mit adhatnánk neki erre a jeles napra, ami egyedi és ami rólunk is szól egy kicsit? Na nem az ábrázolás, hanem a kivitelezés és az ötlet:) A 30-as sebességkorlátozó tábla és a házimozirendszer már kilőve:) Gondolkodtunk, gondolkodtunk, aztán csak ez jutott eszembe. (A ragozás nem véletlen!) Hogy miért éppen űrlény? Fogalmam sincs. Érdekes, hogy a fiaimnak rögtön, minden kommentár nélkül tetszett, a férjem és az ünnepelt felesége viszont megkérdezte, hogy miért éppen UFO? Miért, miért? Hát csak úgy!:)))
Remélem, azért az ünnepelt meglátja benne a fantáziát és értékelni fogja, mondjuk úgy, hogy legalább aludni felveszi:)
Isten éltessen, Gábri!

Az én gyagyaságomat bizonyítja, hogy  miközben terveztem és végre eszembe jutott ez a minta, nem gondoltam arra, hogy nem lesz egyszerű forgatni a varrógép alatt a pólót,  félő, hogy összevarrom valahol. Egyszerűbb lett volna egy négyzetet rávarrni.Na de az milyen snassz lett volna már?! :)

~~~♥♥♥~~~

Megjegyzések

  1. "Figura"-mondja a fiam, szóval tetszik nekünk :)

    VálaszTörlés
  2. Tulajdonképpen elérted a célod, mert garantáltan nem egy snassz dolgot kapott a szülinapos(mondjuk részetekről ilyen még nem fordult elő). Néztük néztük nézegettük és egyre jobban tetszik. A minta nagyon jó pofa, inkább a szülinapos pocakjából kell egy csipetnyit lefaragni és akkor a póló mérete is tökéletes lesz :)

    VálaszTörlés
  3. Hát ez igen egyedi póló lett. :D

    VálaszTörlés
  4. Magyar-ufó vagy ufó-magyar? Avagy egy kokárdában rejtőzködő ufó?
    Én az ilyen dolgaimat csak "mikezek"-nek hívom.

    VálaszTörlés
  5. Aledi! Figura:)

    Inecsq! Köszönöm!

    Norka! Jön a nyár és a sok biciklizés és az is meglesz:)

    Mária! Igen, egyedi és megismételhetetlen:)

    Kékmadár! Az a piros az narancssárga:)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••