Ugrás a fő tartalomra

Kacagány

~~~♥♥♥~~~

Rita szerint legalábbis, aki az ötletet és a segítséget adta nekem, hogy az én változatom elkészüljön. Nagyon kedves elnevezés, úgyhogy én is csak így emlegetem. Vajon az övé elkészült már?....:)
Ez a rémesen készült fotó meg csak azért, mert gyönyörű:) És mert ma úgy jött haza a táborból, hogy ő mégsem állatorvos lesz, hanem foltvarró:) Mert ő is olyan szépeket szeretne varrni, mint anya:) 
(Mh, ha anya varrna mostanában...)

(Bóbita fonal: mályva és Gilice fonal: málna.)

~~~♥♥♥~~~

Megjegyzések

  1. Hű, de szép! Gratulálok! ja, a kacagány is szép ám... :)

    VálaszTörlés
  2. :))) tüneményes kettős! nagyon tetszik!

    és igen, már kettő is van belőle, de valahogy nem megy mostanában a fotózás, pedig már lassan halomba állnak a kész kötéseim!:))

    VálaszTörlés
  3. Klasszak a képek!Nekem legalábbis bejönnek!Csini a csaj!

    VálaszTörlés
  4. A kacagány nagyon tetszik, főleg a díszítéssel. Már napok óta ilyenen jár az agyam nekem is, jó lenne ez felnőtt méretben is :)
    Azért nagy elismerés, hogy a lányodnak ennyire tetszik amit csinálsz, hogy szívesen lenne foltvarró!

    VálaszTörlés
  5. Ez a lány egyre gyönyörűbb...nem tudom hol lesz a határ..., de kössétek fel a gatyát! :) Ezek a szemek...hm... mi lesz, ha már majd nagy lány korában még egy kis sminket is rádob? :)))
    Amit kötöttél... az meg úgy szép, ahogy van!!!

    VálaszTörlés
  6. Rég írtam már neked, pedig mindig megnézlek. De most mindenképp muszáj megjegyeznem, hogy gyönyörű a csajszid! :D (A többi gyerkőc is, de most Őt nézem... ) :D

    VálaszTörlés
  7. Köszönöm az elismerést, örülök, hogy tetszik nektek is:)

    Rita! Hát pedig csak rajta, mert ezer éve nem írtál a blogodra:) Még a virághétfők is elmaradtak, pedig most biztos van virág dögivel:)
    És még egyszer köszönöm a segítséget!

    Cili! Simán jó lenne felnőttnek is. Ki tudja, lehet ha Vercsié is elkészül, még magamnak is összedobok egyet:)

    bruer! Ne is mondd! Igazi csinos, nőies leányka ő:)

    Barbi! Nem is az a lényeg, úgyis tudom:)

    VálaszTörlés
  8. Nagyon szép lett, gyönyörűen áll a gyönyörű gazdájának!

    VálaszTörlés
  9. Jó a név. Szép a kacagány. Gyönyörű a lány!!!

    VálaszTörlés
  10. Jaj, ez nagyon szép lett! Csodásan mutatnak együtt a kisasszonnyal!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…