Ugrás a fő tartalomra

Macskusz

~~~♥♥♥~~~

Újabb közös együttműködés során született meg Macskusz.  (Helen tervezte én teszteltem:D)
Gyorsan összebarátkoztak Kutyorggal és kirándulni mentek.
Bújócskáztak egy kicsit a virágok között.
Amikor megunták Macskusz megtanította fára Mászni Kutyorgot. Mondhatom, őstehetség!
Hamar megéheztek. Még szerencse, hogy pakoltam nekik elemózsiát.
Mire hazaértek, nagyon elfáradtak, hamar álomba szenderültek.
Büszkén jelenthetem, egy igazi kutya-macska barátság van kialakulóban:)
(Gilice fonal: ananász, paszuly és kerekerdő árnyalat.)

~~~♥♥♥~~~

Bloszünet!
Nagy munkába kezdtünk. Aligha lesz időm kreatívkodni jó pár hétig:)
Addig is mindenkinek szép nyarat!

~~~♥♥♥~~~

Megjegyzések

  1. Nagyon helyesek, szeretem az ilyen állatkákat!

    VálaszTörlés
  2. Azt hiszem, ez egy csodálatos barátság kezdete :o) Nagyon jó páros!

    VálaszTörlés
  3. Nagyon aranyosak így együtt, meg külön-külön is persze! :)

    VálaszTörlés
  4. ... itt a vége, fuss el véle :)
    Aranyosak nagyon :)
    Gyors, és problémamentes felújítást nektek.

    VálaszTörlés
  5. Írtam neked e-mait és ezt a választ kaptam:

    "azt hiszem leveled egy rossz e-mailfiokban landolt. megkérhetlek esetleg arra, hogy értesitsd a helyes cimzetted, hogy már több e-mailt kaptam ami nem engem illetett volna (ugyanis a gmail nem különbözteti meg a p.julcsi-t a pjulcsitól - igy szerintem a helyes cimzettednek valami más e-mailcime lehet). az én e-mail cimem p.julcsi. Nem tudom hol lehet a hiba, hogy én kapom ezeket az e-maileket is.
    előre is köszi, ha sikerül pjulcsit erről értesitened :)
    szép napot

    Amúgy én ezt írtam:

    Férjed mondta, hogy te is 7-es lettél. És nem tudjátok biztosan, hogyan kell adózni. Sokat én sem tudok, de annyi biztos, hogy ha azt jelölted meg, hogy alanyi adómentes vagy, akkor csak az szja-val együtt, egy évben egyszer kell vele adózni. (Ha mást írtál be, akkor már nem tudom, hogy működik...)

    Egyébként pedig nagyon örülök, hogy személyesen is találkozhattunk, kiváltképp, hogy az egész család eljött! :)))
    A szívecske - ami gyönyörű munka!!!! - kitüntetett helyen függ a dolgozó kuckómban.

    Szép napot!
    Brigi

    (Máshogy nem tudtam megoldani! :)))

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…