Ugrás a fő tartalomra

KáVézzunk egyet közösen!

~~~♥♥♥~~~

Körülbelül egy éve én is tagja lettem egy foltvarró csoportnak és most közös varrást rendezünk.
Gyertek el, ha időtök engedi!
 

Meghívó közös varrásra   
Szeretettel meghívunk Benneteket az immár hagyománnyá vált, Ősz köszöntő közös varrásra, a budafoki Klauzál Gábor Művelődési Központba,   
2010. szeptember 11-ére.    
A program 10 órakor kezdődik.    
Lesz anyag - és eszköz vásár, és a már előzőekben nagy sikert aratott gyermeksarok is, ahol egy kedves csoporttársunk irányításával a kicsik is alkothatnak nagyokat. 

Továbbá kérünk Benneteket, hogy hozzatok olyan saját készítésű igényes, kedves ajándékot, amit Ti is szívesen fogadnátok, így aki ajándékkal jön, nem távozik üres kézzel. 

A varrókészletedet és az alkotó kedvedet hozd magaddal, a többiről mi gondoskodunk!   

Belépő: Céhtagoknak 500.- 
Céhen kívülieknek:   1000.-   

Nagy szeretettel várunk mindenkit a szélrózsa minden irányából, kérjük részvételi szándékotok időben jelezzétek!    

Helyszín:  Klauzál Gábor Budafok-Tétényi Művelődési Központ 1222 Budapest, Nagytétényi út 31-33.   
Megközelíthető: Móricz  Zsigmond  térről a 33-as autóbusszal, Kosztolányi Dezső térről a 14-es autóbusszal és vonattal a Campona megállóig.


~~~♥♥♥~~~

Megjegyzések

  1. én már bejelentkeztem Margónál, és jön 2 barátnőm is velem :-)

    VálaszTörlés
  2. én is mennék... :) Hol tudok jelentkezni?
    magánborcsa

    VálaszTörlés
  3. Kriza!
    Remek! Majd találkozunk:)

    Borcsa!
    Regisztráltalak:)))) És nagyon örülök, hogy jössz.

    VálaszTörlés
  4. Julcsi,
    nagyon köszi :) már alig várom....

    VálaszTörlés
  5. Húha! Kellett volna regisztrálni? Én csak nyugtáztam az invitálást. De megyek akárhogyis (hacsak hó nem esik addig :))
    Editsokadik

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…