Ugrás a fő tartalomra

Őszi romantika

~~~♥♥♥~~~

Régen varrtam... de még annál is régebben foltvarrtam...
Most ezt is újrakezdtem. Igaz, egyenlőre csak egy párna erejéig, de ez a blokk annyira egyszerű, hogy lesz még folytatása is, ebben biztos vagyok.
(Jómagam képtelen vagyok egy blokkot szépen, precízen összevarrni. Talán azért mert hajt előre a tettvágy és már készen akarom látni a munkámat, ezért nem figyelek annyira a részletekre. Egy tradícionális minta pedig aprólékos munkát igényel, ami nem kevés időt is felemészt, ezért én inkább bele sem kezdek ilyen munkákba. A modern quiltművészet pedig annyira távol áll tőlem, hogy olyat sem tudok felmutatni. Marad az applikáció és a táskavarrás.
Na, ha mások is éreznek így, akkor azoknak a figyelmébe ajánlom eme nagyszerű linket. Ugye, hogy ezzel még az ilyen ügyetlen foltvarrók, mint én is-boldogulnak?)




~~~♥♥♥~~~

Megjegyzések

  1. Ahogy ránéztem,elkapott a honvágy,hogy varrjak! Gyönyörű!!!!!

    VálaszTörlés
  2. Nagyon jól esett nekem is, hogy végre varrtam. Teljesen felüdített:)

    VálaszTörlés
  3. nekem ne mondja, hogy ügyetlen foltvarró, aki nem is egy pályázaton nyert díjat!igumburgum

    VálaszTörlés
  4. Jó ránézni dolgokra mit alkotsz,szeretek hozzád jönni:)néz be hozzám,szeretnék neked adni valamit:)

    VálaszTörlés
  5. Nagyon tetszik, nagy türelmed van, ez elég aprólékos munka.Eddig még nem mertem kipróbálni.
    Most meg semmihez nincs türelmem. Csak nézelődöm itt a blogokban.

    VálaszTörlés
  6. még szerencse, h ügyetlen vagy, mi lenne velünk amúgy?? :-))))

    tegnap délután én is végre lejutottam a gépem elé, nem varrtam géppel kb. június óta, hát nagyon jó érzés volt nyomni a pedált és hallgatni a duruzsolást :-)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…