Ugrás a fő tartalomra

Övrevaló újra

~~~♥♥♥~~~


Hogy miért újra? Mert valamikor régen varrtam én már ilyet, csak úgy magamnak, ami azóta elkoszolódott, elrongyolódott. Ám még ilyen állapotában is megtetszett valakinek:) Gondoltam egyet és szerencsét próbálok velük, hátha másnak is megtetszik.
Van köztük romantikus, esetleg egyszerű, van gyerekes, még retrós is akad, sőt dögös-macás is. Kinek milyen az autója vagy egyénisége:)
Mindegyiken van egy kis díszítés. Na nehogy már ne!:)
Hamarosan a boltocskámban.

~~~♥♥♥~~~

(Sokat gondolkodtam, hogy visszalinkeljek-e, hisz még annyira piskóta voltam akkoriban. De ez is én vagyok/voltam:D Na és nem mintha most sokkal jobb volnék, de a képek azért határozottan jobbak:D)

Megjegyzések

  1. Jesszus, ezek az anyagok. Nem szép leírni, de a legtöbbtől csorog a nyálam. :)))))) Klasszak. :)

    VálaszTörlés
  2. Jajj, nem azért írtam, de olyan szépek külön meg így együtt is. :))

    VálaszTörlés
  3. Csodaszépek! Már csak egy kislány kéne akinek az övére tehetem :-)

    VálaszTörlés
  4. Piros-fekete stip-stop! Majd nézem a boltocskádban! :)

    VálaszTörlés
  5. Már megint ez a párhuzamos életünk...:)) évek óta használok én is ilyet, meg a gyerekeim meg rokonaim... néhányan ugyan értetlenül nézik, mi a szösz ez, de persze ők nem tudják, milyen kicsinek lenni:) és megelőztél, én is ilyet készültem a meskára tölteni, de persze ez a sok-sok szabadidőm... szóval tök jó, annyira ügyes vagy! remélem, lesz rá kereslet, mert olyan okos dolog ám!:) bocs, kicsit csapongok...

    VálaszTörlés
  6. Andi! Tedd a sajátodra;-)

    Anikó! Megbeszéltük. Töltöm, figyelj!

    Eri! Ez nehogy eltántorítson!:)) És csak bátran csapongj, így szeretünk!:)

    VálaszTörlés
  7. Jó, hogy visszalinkeltél, mert rá nem jöttem volna, hogy mi akar ez lenni. Az anyagok tényleg nagyon klasszak!

    VálaszTörlés
  8. Most mosolygok magamban, mert ugyanazt szerettem volna írni, mint Edige... :)
    Julcsi, ez nagyon klassz ötlet és szép a kivitelezés, csúcs anyagokból. De ügyes vagy!

    VálaszTörlés
  9. Nekem is nagyon tetszenek. Gyönyörűek lettek ezekből az anyagokból, és milyen remek ötlet.

    VálaszTörlés
  10. Köszönöm mindenkinek!
    Mindig elfelejtem, hogy ami nekem egyértelmű, az másoknak nem:)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…