Ugrás a fő tartalomra

Siker

Ha az ember jár-kel az utcán, nem teheti meg, hogy ne saját készítésű táskát hordjon, különösen ha már van legalább 15 ilyen táskája:) A hozzáértőknek bizony feltűnik a saját készítésű táska és szeretnének maguknak is. A dolog ugye hízelgő és legtöbbször el is kérik az elérhetőségedet. Régebben ilyenkor cetlikre, blokkok hátuljára, gyerek füzetéből kitépett lapra írtam fel ezeket az információkat, aztán az illető vagy kidobta vagy nem, de visszahívás rendszerint nem érkezett... Felkészültnek kell tehát lenni, ha az ember nem akar kínos helyzetbe kerülni.
A mosonmagyaróvári vásárra már megtanultam a leckét és egy olyan névjegyet találtam ki magamnak, ami tipikusan egyszerű és nagyszerű, mint a legtöbb dolog, amit szeretek. Mivel nagy sikere volt (még a férfiak körében is!), közreadom. 
Nem kell hozzá más csak egy szép karton, nyomtató és mintás formalyukasztó.

Megjegyzések

  1. De szép! És milyen jó ötlet!

    VálaszTörlés
  2. Csatlakozom az előttem szólóhoz! :)
    Hol lehet ilyen sokoldalú lyukasztót kapni?

    VálaszTörlés
  3. Nagyon elegáns, igazán szép!

    VálaszTörlés
  4. Csatlakozom, nagyon egyszerű, de nagyszerű. Köszi az ötletet. Én most a névjegy mellé sima papírra nyomtattam ki ugyanazt több infóval, de jobb a a merev kartonpapír.

    VálaszTörlés
  5. nekem nagyon tetszik! Most már tudom miért kell vennem mintalyukasztót. :-)

    VálaszTörlés
  6. Köszönöm, lányok! Mondtam én hogy egyszerű, de nagyszerű:)

    Marcsimamai! Bevallom, nem emlékszem, hogy hol vettem. A gyerekek miatt nagyon sok van itthon. Szerintem bármelyik hobbi boltban kapsz ilyet, de neten is lehet rendelni.

    VálaszTörlés
  7. fantasztikus vagy! és a kártyák is! :D
    néma.

    VálaszTörlés
  8. Nagyon tetszik. Igazán szép és ötletes.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…