Ugrás a fő tartalomra

Siker

Ha az ember jár-kel az utcán, nem teheti meg, hogy ne saját készítésű táskát hordjon, különösen ha már van legalább 15 ilyen táskája:) A hozzáértőknek bizony feltűnik a saját készítésű táska és szeretnének maguknak is. A dolog ugye hízelgő és legtöbbször el is kérik az elérhetőségedet. Régebben ilyenkor cetlikre, blokkok hátuljára, gyerek füzetéből kitépett lapra írtam fel ezeket az információkat, aztán az illető vagy kidobta vagy nem, de visszahívás rendszerint nem érkezett... Felkészültnek kell tehát lenni, ha az ember nem akar kínos helyzetbe kerülni.
A mosonmagyaróvári vásárra már megtanultam a leckét és egy olyan névjegyet találtam ki magamnak, ami tipikusan egyszerű és nagyszerű, mint a legtöbb dolog, amit szeretek. Mivel nagy sikere volt (még a férfiak körében is!), közreadom. 
Nem kell hozzá más csak egy szép karton, nyomtató és mintás formalyukasztó.

Megjegyzések

  1. De szép! És milyen jó ötlet!

    VálaszTörlés
  2. Csatlakozom az előttem szólóhoz! :)
    Hol lehet ilyen sokoldalú lyukasztót kapni?

    VálaszTörlés
  3. Nagyon elegáns, igazán szép!

    VálaszTörlés
  4. Csatlakozom, nagyon egyszerű, de nagyszerű. Köszi az ötletet. Én most a névjegy mellé sima papírra nyomtattam ki ugyanazt több infóval, de jobb a a merev kartonpapír.

    VálaszTörlés
  5. nekem nagyon tetszik! Most már tudom miért kell vennem mintalyukasztót. :-)

    VálaszTörlés
  6. Köszönöm, lányok! Mondtam én hogy egyszerű, de nagyszerű:)

    Marcsimamai! Bevallom, nem emlékszem, hogy hol vettem. A gyerekek miatt nagyon sok van itthon. Szerintem bármelyik hobbi boltban kapsz ilyet, de neten is lehet rendelni.

    VálaszTörlés
  7. fantasztikus vagy! és a kártyák is! :D
    néma.

    VálaszTörlés
  8. Nagyon tetszik. Igazán szép és ötletes.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mindenek előtt egy kis magánélet, aztán jöhet a szemezgetés

Vagy ha úgy vesszük, akár azt is mondhatnám, hogy szolgálati közlemény.
2016. novemberében több szempontból is változás történt az én egyébként sem unalmas életemben. Bemutatótermet nyitottunk a Paloma-házban. Öt alkotótársammal együtt vágtunk bele, hogy próbára tegyük magunkat. (Ha a belvárosban jártok, feltétlenül nézzetek szét nálunk.) Ezzel együtt kezdtem félállásban dolgozni asszisztensként. S ez mellett még csinálom a Pjulcsy-t, ami hála nektek, egyre ismertebb és keresettebb. S tényleg, még van egy kicsike családom is!😉 (Hogy időközben fele-fele lett a nagykorúak és a kiskorúak aránya, mit sem változtat a lényegen.)
Így, ezekkel együtt csináltam végig az elmúlt két hónapot. Azt a két hónapot, ami egyébként is mindig, mindenki számára kritikus pont az évben. Nálam csúcsra járatódott és ha azt kérdeznétek, hogyan tudtam végigcsinálni, azt válaszolnám, hogy fogalmam sincs. Jöhetnék a közhellyel, ami attól még, hogy közhely, igaz: csodálatos Férjúr, két csodálatos barátnő, kedves…

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••