Ugrás a fő tartalomra

Betlehemi jászol

Fájó szívvel ugyan, de szeretném lecserélni a régi Betlehemünket, aminél Levi egy régi karácsonyon megállót alakított ki az akkor kapott busznak, amire József és a királyok, akik addig szép sorban várakoztak, egymás után felszálltak. Azóta is szívesen hasalnak a feldíszített fenyőfa alatt és játszanak a megkopott, töredezett kerámia díszekkel, immár négyen.
Megkopott már az apa által eszkábált istálló is, a tavaly készített sem volt időtálló, így eljött az ideje egy újnak. Ami nem lehet más csak saját magunk által készített.
Miután begyűjtöttem néhány hasznos képet és linket, hozzá is láttam az első verzióhoz. Ami gyerekekkel is megvalósítható, könnyű hozzá beszerezni az alapanyagokat. Egy jó kis linkre bukkantam Vacskamati segítségével. Hozzá is kezdtem az első szöszmötölős délutánunkon, mint aki biztos a dolgában. Háááááát... Elég, ha annyit mondok, a férjem leufózta szegény Máriát:)
Miközben készítettem, eszembe jutott egy nagyszerű hölgy, akit már ajánlottam egyszer a blogom olvasóinak. Az ő figurái is hasonló módon készülnek, azaz hozzá is kezdtem egy olyanhoz. Mondhatom, klasszisokkal jobb lett:) 
 A részletfotókon látszik, hogy nem olyan egyszerű elkészíteni. Örülök, ha a Szent Családot meg tudom alkotni péntekig:) Viszont így még felkerül az a régi, az az oly' nagyon szeretett Betlehem is.
Ha már említettem a szöszmötölős délutánt, megemlíteném az én nagyon ügyes lánykáimat is, akik hirtelen hárman lettek egy napra. Olyan ügyesen böködték a tűt, díszítették a kis fenyőket, mintha nem is 8 évesek lennének. És nem csalás, nem ámítás, az én kis két és fél évesem is odaült és tűvel apró gyöngyöt fűzött. Én magam ámultam el leginkább, hogy ezt is tudja. Mert ugyan még nem beszél tisztán, de a finom-motorikus mozgása már kiváló és úgy játszik szerepjátékokat, mintha legalább  három évvel idősebb lenne.

Megjegyzések

  1. De szép lett, szebb mint a linken lévő figurák!

    VálaszTörlés
  2. Nagyon szép lett, Julcsi :)
    Szégyen, gyalázat, nekünk nincs betlehemünk, de egy ilyet nagyon jól el tudnék képzelni - szóval ha esetleg jövő karácsonyig lenne időd, csinálnál Meskára is? Mondjuk lefoglalva az én nevemre ;)

    VálaszTörlés
  3. Ügyes leányzók!
    Mária meg nagyon szép, annyira kedves lett az arca. Nekünk sincs betlehemünk, még ilyent! Na, majd jövőre.

    VálaszTörlés
  4. Nagyon aranyosak vagytok, köszönöm!

    Adél! Lehet róla szó, csak időben figyelmeztess és akár a meskát is kihagyhatnánk:)

    VálaszTörlés
  5. Ez tenyleg szep lett, az elso kicsit ijeszto:-)
    Adel azt hiszem ez az idealis megrendeles:-)
    A kicsirol meg erdekes, hogy mennyire maskeppen fejlodnek, mint az elso gyerek. Nalatok Vercsi valoszinuleg sokkal inkabb jatszik nalanal nagyobbakkal es toluk elobb tanul el dolgokat, amit az ember nem is feltetlen vesz eszre, pedig nagyon fontos. Barni is ilyen a szerepjatekkal pl.

    VálaszTörlés
  6. Igen, azt hiszem ez így van. Aztán az is lehet, hogy a többiekről nem is feltételeztem ilyeneket, ezért nem is próbálkoztunk, pedig tudták volna:)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••