Ugrás a fő tartalomra

Nevesítve

Névre szóló takaró, mely nem lehet senki másé, csakis a kis Boldizsáré.
Érdekessége, hogy polár anyag egyik oldalát borítottam a patchwork fedlappal, így a hátulja maga a polár anyag. A kérés ugyanis az volt, hogy egy meleg, beburkolózásra alkalmas takarót készítsek. Megküzdöttünk egymással, én és a takaró. Először egy már készen kapható, egyszínű plédet vettem és daraboltam fel, de annyira nyúlt, annyira kezelhetetlen volt, hogy sehogy sem sikerült derékszögűre formálnom a sarkait. Mondjuk egészen más koncepciót képzeltem el akkor még: szélei beszegve és rátét minta magára a plédre, de miután csúfos vereséget szenvedtem, kitaláltam egy egészen más verziót. Nekem ez sokkal jobban tetszik. Remélem, a megrendelőnek is!



Megjegyzések

  1. Aranyos ötlet... de jó lenne egészben is látni az elkészült művet...:o)

    VálaszTörlés
  2. na, ezt akartam írni, hogy édes Julcsi, biztosan nagyon szép, nem láthatnánk egészben is? (több önbizalom, kedvesem)

    VálaszTörlés
  3. Akkor ezt most mondogassuk így láncban, ki-ki az előtte szólónak: "több önbizalom, kedvesem"! :-)

    Julcsi, a takaró gyönyörű - részekben is -, láthatnánk egészben...?

    VálaszTörlés
  4. Eh! Nem értetek a művészethez!:)))))
    Viccet félretéve: nem tudtam normálisan lefényképezni, mert arra már csak a szürkületben jutott időm. De holnap pótolom, jó?:)

    VálaszTörlés
  5. Én is várom. :)) A részletek igen ígéretesek...

    VálaszTörlés
  6. Én jobban szeretem így közelről látni az apró részleteket.
    Így is és egészben is nagyon tetszik. Biztosan nagy sikere lesz.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…