Ugrás a fő tartalomra

Nagy ötlet

Azt hittem, hogy az övet felhasználni táskafülnek, az én korszakalkotó felfedezésem.
Mostanra számomra az is kiderült, hogy nem csak kis hazánkban vannak hozzám hasonlóan gondolkodó koponyák. Viszont így ebben a formában nem jutott volna eszembe felhasználni, pedig zseniális.
Kép forrása: etsy.com

Annak azonban örülök, hogy ezeknek az információknak csak most jutottam birtokába, mert akkor utánzásnak, másolásnak hatna a dolog. Így azonban biztosan tudom, hogy az ötlet másoktól független:)

Megjegyzések

  1. ó, ez megint nagyon klassz lett. Igazából én textiltáskákhoz még nem használtam, egy bőrtáskám volt régen, amit imádtam, annak a füle ment tönkre és egy ugyanolyan színű bőrövem volt, ami előlépett táskafüllé.

    Ezek meg itten ketten szintén nagyon összeillenek, a fül és a kockás tatyó.

    A bodzás ivójoghurtot nem értem, mér jut rólam eszedbe, öreg vagyok én már kérem mindenre emlékezni :)

    VálaszTörlés
  2. Ó, nem, ezt nem én csináltam, hanem az etsy-n találtam!

    (Bodzás joghurt: a győri topik-találkozón adtál nekem egy ilyen joghurtot és az akkor, kismamaként nagyon jól esett. Azóta is rendszeresen fogyasztom:D)

    VálaszTörlés
  3. ahhh, pedig oda is írtad, hogy a kép forrása...jé, nem is emlékszem erre a joghurtos dologra, de tény, hogy viszek magammal mindenfelé ilyeneket, ha utazom, néha ki is folynak, rá a törülközőkre :)

    VálaszTörlés
  4. Eh! Nincs új a nap alatt. Már rájöttem erre, és nem is foglalkozom vele, szerintem te se tedd. A táskád csúcs, és abszolút a tied, ez a lényeg :) Jó ez az ötlet valóban, így állítható a füle hossza.

    VálaszTörlés
  5. :-)
    http://gem.uw.hu/photos/csizmataska.html

    VálaszTörlés
  6. Klassz ez az ötlet is, de én nem vagyok annyira finnyás, hogy, ha ezt hamarabb találtad volna, akkor azt mondtam volna "fújjj, de utánzóóóóóóó!"
    Amit csináltál az akkor is minden centijében Julcsis és pont.

    VálaszTörlés
  7. Szerintem se aggódj a másolás hatás miatt! Ki van már itt minden találva! Nem ezt hívják inspirációnak? Jelen esetben meg te is kitaláltad! Ez van! Ügyes vagy! Az egyediség viszont minden valódi alkotónak a sajátja! További jó varrogatást és agyalást, még ha másnak is eszébe jutott már valami!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…