Ugrás a fő tartalomra

Elárulom a titkot

Sokan kíváncsiak arra, hogyan jut ennyi mindenre időm négy gyerek mellett. Jogos a kérdés, amit lépten-nyomon nekem szegeznek, ezért muszáj színt vallanom:)
Először is van egy tündéri férjem, aki támogatja azt a tevékenységemet, ami hobbinak indult, de mára már kicsivel több lett belőle. Gyakran hagyja el a száját az az óvatlan kifejezés, hogy menjél, anya, varrjál! Nos, én ilyenkor elég ritkán szoktam tiltakozni, főleg, hogy ilyenkor még a gyerekek lefektetését, vacsoráztatását is átvállalja. Jómagam meg levonulok a műhelybe, ahonnan csak éjfél felé kerülök elő.
Másodsorban meg olyan gyerekeim vannak, akiket szintén csak tündéri jelzővel illethetek. Nem mondom, hogy nem  tudnak rosszalkodni, nem rendetlenek, ám ha kell, partnerek is tudnak lenni. Panni lányom például örökölt is valamit az én kreatív hajlamaimból és rendszeresen lejár velem a műhelybe. Olyankor gyakran előfordul, hogy hosszú percekig nem is szólunk egymáshoz, mert mind a ketten elmélyülten alkotunk.
Legutóbbi és egyben legkedvesebb műve ez a hulladékokból készített babaház. A terv és a kivitelezés saját elképzelés alapján:)

Úgy gondolom, ilyen család mellett nem nehéz lelkesnek lennem, igaz?:)))

Megjegyzések

  1. :) Ezt én is tudom..., hála Istennek... :)

    VálaszTörlés
  2. Azta, ez egy nagyon profi babaház :)!

    VálaszTörlés
  3. Egy: a férjed egy angyal, akárcsak az enyém. Kettő: a babaház szuper, gratulálok a lányodnak! Hát ahogy elnézem, nálunk a középső fiam még csak-csak örökölt valamit a kézügyességemből, de a másik kettő sajnos nem. Tudom én, kéne nekem egy láyn is! :D:D:D

    VálaszTörlés
  4. Milyen jó neked :)
    Panninak (is) gratula!

    VálaszTörlés
  5. Gratulálok:)
    Gyönyörű a babaház az apróka részleteivel! Ügyes lánykád van, mint anyukája!

    VálaszTörlés
  6. Ügyes Anyuka. Ügyes Panni. Lenyűgöz Panni aprólékossága. Gratulálok Nektek!!!!!

    VálaszTörlés
  7. Köszönjük! Büszke lesz nagyon:)

    VálaszTörlés
  8. Ti egy Tündér család vagytok!
    Ezt jutalmul kaptátok odafentről!:o)

    VálaszTörlés
  9. Gratulálok a Családodhoz! Valóban fantasztikusak! :o)

    VálaszTörlés
  10. Az ilyen férjet ki is kell érdemelni :) Szuper az a babaház! Mi is szoktunk együtt alkotni a lányommal, nagyon jó érzés :)

    VálaszTörlés
  11. van egy nagyon elenk gyerekkori elmenyem (talan a legelenkebb), a nagynenemnel nyaralok, aki varrt. nem volt profi, csak volt gepe. ulok a foldon es valogatok a babamnak ruhanak valot, o meg megvarrja.
    szerintem az ilyen egyutt toltott csondes percek elmondhatatlanul sokat jelentenek, hat ha meg a mamajaval van az ember:-)
    Panninak nagy puszit!

    VálaszTörlés
  12. Köszönöm a színvallásodat,mert bennem is állandóan bennem van ez a kérdés,amikor látom az újabb műveidet!Azért ehhez nagy szorgalom is kell,meg ügyes időbeosztás-részedről.:)
    Ajándék egy ilyen férj!
    Ajándékok a gyermekek!
    Szeretném,ha az én csodálatomat is átadnád Panninak: le vagyok nyűgözve a házától!
    Puszi!

    VálaszTörlés
  13. Köszönöm mindenkinek!
    Igen, azt hiszem szerencsés, sőt nagyon-nagyon szerencsés vagyok, hogy ilyen embereket tudhatok magam mellett. Nélkülük nem menne!

    VálaszTörlés
  14. Nagyon jó, és ötletes lett a babaház. :)))
    Eszembe jut egy történet, amit anyukám a mai napig emleget: Ő varrónőként dolgozott, mikor még kicsik voltunk a tesómmal. Ült a gépnél és varrt, én meg egy darab anyagot "szabtam" mondván, hogy egy kabát lesz a babának. Aztán addig vágtam, és vágtam, míg a végén azt mondtam: hogy lett egy szép gallér. :))))) Hát lehet , hogy itt kezdődött az egész varrás iránti "őrületem"?:)))))

    VálaszTörlés
  15. Lívi! Gerendából fogpiszkáló:)))

    VálaszTörlés
  16. DE jó! Örülhetsz, büszke lehetsz, hogy ilyen kreatív módon játszanak. Na nem véletlenül:D

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Mindenek előtt egy kis magánélet, aztán jöhet a szemezgetés

Vagy ha úgy vesszük, akár azt is mondhatnám, hogy szolgálati közlemény.
2016. novemberében több szempontból is változás történt az én egyébként sem unalmas életemben. Bemutatótermet nyitottunk a Paloma-házban. Öt alkotótársammal együtt vágtunk bele, hogy próbára tegyük magunkat. (Ha a belvárosban jártok, feltétlenül nézzetek szét nálunk.) Ezzel együtt kezdtem félállásban dolgozni asszisztensként. S ez mellett még csinálom a Pjulcsy-t, ami hála nektek, egyre ismertebb és keresettebb. S tényleg, még van egy kicsike családom is!😉 (Hogy időközben fele-fele lett a nagykorúak és a kiskorúak aránya, mit sem változtat a lényegen.)
Így, ezekkel együtt csináltam végig az elmúlt két hónapot. Azt a két hónapot, ami egyébként is mindig, mindenki számára kritikus pont az évben. Nálam csúcsra járatódott és ha azt kérdeznétek, hogyan tudtam végigcsinálni, azt válaszolnám, hogy fogalmam sincs. Jöhetnék a közhellyel, ami attól még, hogy közhely, igaz: csodálatos Férjúr, két csodálatos barátnő, kedves…

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••