Ugrás a fő tartalomra

Hoppá!

Olyan gyorsan eltelt a tegnapi nap, hogy elmaradt a sorsolás és erre csak ma reggel döbbentem rá, amikor a naptárra néztem.
Ezért ma reggel gyorsan megejtettük a sorsolást, ezúttal csak kettecskén, sorsolási bizottság és egyéb hajcihő nélkül.
Míg a reggeli kávémat iszogattam, felírtam a neveket egy lapra.
Felvagdostam és beletettem a kedvenc rózsás dobozomba.
Vercsi pedig, azonmód pizsamában, ahogy kikelt az ágyból, sorsot húzott.
És a sors, na meg Vercsi puha kezecskéi most Karinának kedvezett:) Gratulálok!
A többieknek is köszönöm a kedves szavakat, mindet újra és többször átolvastam, kellettek ezek az apró léleksimogatások:) Nagyon örülök a sok új olvasónak is, remélem továbbra is jól érzik majd magukat nálam!
Már csak 100 bejegyzés és jön az újabb játék!:)

Megjegyzések

  1. Karinaaa! Kezdem azt hinni, hogy valami nagy baj lehet a szerelmi életeddel, ha a szerencsejátékokban így tarolsz mindenütt....;-)))
    Gratulálok a nyereményhez, és Julcsi, köszönjük a játékot! :-))

    VálaszTörlés
  2. Gratulálok a nyertesnek,és köszönöm a játéklehetőséget!

    VálaszTörlés
  3. Köszi a játékot! Tyű, 100 bejegyzés... nálam ez évekig tartana, remélem, te serényebb vagy! :)))

    Karina, gratulálok! :)

    VálaszTörlés
  4. Hű, nagyon örülök! Köszi Julcsi a figyelmeztetést, ma még nem jutottam a blogolvasáshoz, pedig itt kellett volna kezdenem a napot!
    Tényleg szerencsés vagyok, pedig nem jelentkezem minden játékra, csak a szívem csücskeihez, akiket nem szabad kihagynom!
    aarcus Eszternek üzenem, hogy hálistennek szerelmi téren is minden rendben, a család is békés időszakát éli, meg kell hálálnom ezt a sok jót amit kapok, hamarosan nálam is lesz valami ajándékféleség, kezdek gondolkodni! Nagy puszi!

    VálaszTörlés
  5. Nem is mertem volna ezzel viccelni, ha nem lettem volna benne biztos, Karina! :-)))

    VálaszTörlés
  6. Mi köszönjük a játékot! Jövünk máskor is! :)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…