Ugrás a fő tartalomra

Lehull a lepel

A kiállításra szánt darabom elkészült, az utolsó pillanatban és oda is ért, az utolsó pillanatban.
Méltónak is találták a kiállításra, mert mint Anikó képein is látható, kikerült a falra. Örülök, mert voltak kétségeim:) (Mint mostanában mindenben...)
A kiállítás képeit a Napraforgó csoport albumában nézhetitek meg.
Egészalakos fotók, itthon csak hevenyészve készültek, egyenlőre csak részletfotókkal szolgálhatok.
Tavasz

Nyár

Ősz

Tél (a kedvencem)

Megjegyzések

  1. Hát szerintem mindegyik nagyon szép! Nagyon jók az évszakokhoz a színek!

    VálaszTörlés
  2. Gyönyörű lett, a galériás képet is megcsodáltam. :)

    VálaszTörlés
  3. Nem nagyon tudok megszólalni, mert olyan szép. :))) A nyári színek melegek, barátságosak, mikor a tele nézem, akkor meg hűvös érzetem lesz. :)))Amilyennek lennie kell. :)))))

    VálaszTörlés
  4. csodás lett, büszke lehetsz rá!!! És ne legyenek kételyek!!!

    VálaszTörlés
  5. nagyon jó lett, Julcsi, gratulálok!!

    VálaszTörlés
  6. Valamelyik nap arra megyek és közelről megvizslatom, de csak azért, hogy tudjak e-mailt írni, miszerint "Julcsy, ha továbbra se hiszel kreatív tehetségedben, megyek és fenéken billentelek". Jóóóó lesz?:)

    (Az eddigi képek nagyon tetszenek, ügyes vagy:)))

    VálaszTörlés
  7. Jómagam személyesen láttam ezt a gyönyörűséget! Tökéletes kivitel, tökéletes harmónia, csodás színek!

    VálaszTörlés
  8. Nagyon szép lett, gyönyörűséges!

    VálaszTörlés
  9. Hááát tudod, az a téli csipke....
    Gratula!!

    VálaszTörlés
  10. Köszönöm nektek, nagyon kedvesek vagytok! Hamarosan megnézhető lesz Budafokon is, igaz, Annamari?:)

    Kata! Jó lenne, ha már végre valaki fenékbe billentene:)) A célt nehéz eltéveszteni;)))

    inecsg! Irigyellek. Na persze csak azért, mert ott lehettél:)

    VálaszTörlés
  11. Jól mondják a "nagyok", hogy a színekben benne van az egész világ, s minden kifejezhető velük!

    VálaszTörlés
  12. Nagyon tetszik!!! Úgy szeretném totálban is megnézni! Lesz olyan fotód?

    VálaszTörlés
  13. Még csak a közeliket néztem meg tüzetesen, de nagyon tetszenek!!!

    VálaszTörlés
  14. tetszik, nem is értem miért gondoltad, h. esetleg nem akarják majd kitenni.

    VálaszTörlés
  15. Egyértelmű, hogy mutogatnivaló!!! :-) S nekem is a tél a kedvencem!

    VálaszTörlés
  16. Julcsikám!

    Nagyon szépen köszönjük, hogy ismét egy szép remekművel ajándékoztad meg a kiállításunkat. Valóban nagyon szép és harmonikus alkotás, nekem elhihetitek, "élőben" láttam.
    Remélem időben megkaptad, igyekeztem megtenni mindent, hogy mihamarabb visszajuttassam hozzád, és a Ti kiállításotokon is tündökölhessen.

    VálaszTörlés
  17. Óóóóó! De szép!!!!!

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Szeretem, ha írsz!
Biztosan elolvasom. Néha többször is:) Mert jól esik a lelkemnek.

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Babahaj, ahogyan én csinálom

~~~♥♥♥~~~

És én hogy csinálom? Tűnemezeléssel gyapjúból.

Amire szükséged lesz:
-gyapjú
-szivacs vagy hungarocell lap a böködéshez
-nemeztű
-egy csupasz babafej:)

Először mindig a fej hátuljára teszek egy adag gyapjút, hogy ne legyen annyira lapos. Ezt jó alaposan beleböködöm a fejbe. Fontos, hogy a fej jó keményre legyen tömve. Rásimítom a következő réteg gyapjút, most már az egész fejre. Itt már lehet variálni, hogy milyen lehet a frizura: egycopfos, kétcopfos, egykontyos, kétkonytos. A választéknál jó alaposan megböködöm a gyapjút. Formára igazítom a lelógó, szétálló gyapjút és a széleknél is beleböködöm a fejbe.
Ha az alap kész van, akkor jön maga a frizura. Ha copfot készítünk, akkor a copf tövénél szurkáljuk a fejbe a tűt, esetleg egy kis darab gyapjúval körbe lehet tekerni, hogy eltűnjön a szurkálás helye (ez a kártolt gyapjúnál nem is látszik). Ha konty készül, akkor én a konty közepét és szélét szoktam böködni.


Ha ez is kész, az egészet átszurkáljuk egy kicsit. Ha zavarnak a tű üt…

Egy táska története és annak folyománya

Még aprócska, kisiskolás gyermek volt Másodszülöttünk, amikor kapott egy zsák típusú reklámtáskát, vadító zöld és piros színben. Szerette, sokszor féloldalasan a vállára kanyarította, s egyszer azt mondta, úgy érzi magát ebben a táskában, mint egy kalandor, aki ide-oda vándorol. Divat ezt a típusú táskát manapság gymbag-nek hívni, nevezhetnénk egyszerűen csak tornazsáknak is, én mégis kalandortáska néven adom közre nektek és most már azt is tudjátok, miért.
(Van néhány darab, mindet felpakolom a Piactérre, hátha ti is szeretnétek kalandokat pakolni valamelyikbe!)




•••••


••••••


••••••



••••••


••••••

Egy takaró igaz története

Egyszer valamikor, réges régen, úgy 9 évvel ezelőtt egy édesanyának végre kislánya született. Az édesanya nagy örömében, hogy már rózsaszínből is alkothat valamit hozzákezdett egy nagyon sok munkával járó, kézzel készült gyerektakaró megvarrásához. Haladt ő, varrogatott sokat, de az idő előrehaladtával egyre kevesebbet, végül semmit. De mert nagyon szeretett volna valamit szépet az ő akkor még egyszem kislányának, hozzákezdett hát egy horgolt takaró elkészítéséhez. Ezzel is meggyűlt a baja, mert ha lehet, akkor ez még sokkal-sokkal unalmasabb volt, mint a kézzel varrott takaró.
Gondolt hát egyet és hozzáfogott egy másik horgolt takaróhoz, egy színesebbhez, egy bonyolultabbhoz. Mitagadás, azt is elunta, mert miközben horgolgatott, egyfolytában csak számolgatott, mennyi négyzet kell még, mennyi időbe telik is ez, aztán meg még össze is kell varrni? Megint abbahagyta, megint másikba kezdett.
Mert rátalált egy csudablogra és ott egy leírásra, hogyan is csináljunk gyönyörű takarót, gyönyö…